Meghalt a király, éljen a király

Forró magabiztos előnnyel, 114:78 arányban verte Őry Pétert, ami erős mandátumot ad neki. 
Hogy ez a győzelem mennyire köszönhető az általános, minden téren változást sürgető közhangulatnak, a jelölt víziójának, vagy a rosszul kommunikált trianoni memorandum ügyének, azt már csak a kongresszus résztvevői tudják. Az új elnök nagy tervekkel érkezett: nemcsak a szlovákiai magyarság politikai egységének megteremtését, hanem a társadalmi egységet is szeretné megvalósítani. Komoly célok ezek, főleg, ha megnézzük, hogy

Forró igen nehéz helyzetben került a párt élére. Koronakrízis, gazdasági válság és egy végletekig megosztott MKP.

Az új elnöknek a párton belüli konszolidációval kell kezdenie a munkát, mielőtt bármi másba belefogna.

Ha a tágabb jövőt nézzük, az MKP előtt három út áll.

Az első, hogy folytatja az eddigi, Budapest-irányultságú, bezárkózó politikát. Ezzel, úgy tűnik, bármilyen körülmények között tudna hozni három százalékot a parlamenti választáson, ami ha másra nem is, a pártstruktúrák fenntartására elég. Ez azonban egy tetszhalott állapot: minimális mozgástérrel és érdekérvényesítéssel, gyakorlatilag jövőkép nélkül. Hosszú távon a párt széteséséhez vezet, mert a fiatalabb generáció azon tagjai, akik csinálni akarnak valamit, előbb-utóbb lelépnek egy ilyen közegből (mint az Összefogás vagy az Új Egység tagjai tették).

A másik út a februári választás után kezdett kirajzolódni, az MKP– OĽaNO együttműködés képében. Ez rövid távon számos előnnyel, pozíciókkal kecsegtetett, ráadásul mintha Budapestről is jó szemmel néznék. A memorandum-ügy óta kevesebbet hallunk a koncepcióról, de ez valószínűleg azért van, mert a felek is az MKP tisztújító kongresszusára vártak. Hogy a Matovič-kormány mit gondol a magyar kisebbségről, azt már most látjuk: se R2, se Szoroskői-alagút, se magyar járási elöljárók. Ezért ez az út maximum részeredményeket, odadobott csontokat hozhat. Cserébe könnyen megtörténhet, hogy a választási ciklus végére az MKP-ból csak egy platform marad az OĽaNO listáján.

A harmadik út lenne a magyar pártok összefogása. Ez a legnehezebb, mert ezt a szlovákiai magyarokon kívül senki nem akarja. Sem az OĽaNO, sem a többi párt, de igazából Budapest sem.

Sok érdeket kell összehangolni, és sok kompromisszumot kötni. 
Azonban a társadalmi elvárás egyértelmű, és a legutóbbi választás eredménye talán végre mindenkit ráébresztett arra, hogy ha a szlovákiai magyarság el akar érni bármit a parlamentben, ez az egyetlen járható út. Ironikus módon magának az MKP-nak is így lenne a legtöbb esélye a túlélésre és a megújulásra. Míg az első két út szinte biztos megsemmisülést ígér, egy nagy magyar párton belül az MKP szinte biztosan tovább élne, sőt akár annak vezető ereje lehetne.

Hogy melyik úton indul el a párt Forró Krisztián vezetésével, az a jövő zenéje. Ha komolyan gondolja a magyar egység megteremtését, akkor ebben – ha csak a nyilatkozatokat nézzük – partnerre fog lelni a Híd és az Összefogás vezetésében is. De ha a kedves olvasónak déja vu érzése van, az sem véletlen: sokszor voltunk már ilyen helyzetben, például tavaly ősszel is.

Akkor is mindenki az összefogásról beszélt, de aztán valahogy nem lett belőle semmi.

Reméljük, ezúttal több szerencsénk lesz.