Még mindig gáz van

A napokban elég sok fontos hír került napvilágra gázfronton. Egyrészt kiderült, hogy az orosz állam több mint két milliárd euró értékben kötött üzletet Athénnal egy tranzitvezeték kiépítéséről Görögországon keresztül. A hír időzítése nem véletlen: a görög hitelválság kapcsán az athéni kormánynak jól jön, ha megmutathatja Brüsszelnek, vannak más barátai is, mint az EU-tagországok. Moszkva pedig megpróbálhatja kihasználni az EU gyengeségét és a déli periférián növelni a befolyását. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A görög vezeték az úgynevezett Török Áramlat meghosszabbítása lenne. A projektet azután vették elő, hogy az EU kellőképpen rendezni tudta keleti sorait ahhoz, hogy leblokkolja a Déli Áramlat gázvezeték Balkánon keresztülvezető vonalát. Csakhogy a hírek szerint a Török Áramlattal is komoly problémák vannak. Hiába szerepel az orosz propagandában Isztambul Moszkva szövetségeseként, a törökök a jelek szerint nem egyszerű (és olcsó) partnerek, NATO-tagként pedig biztonságpolitikai szempontból sem okvetlenül érdekük az orosz erősödés tőlük nyugatra.

Hogy mennyire komoly a probléma ezen a fronton, azt mi sem mutatja jobban, minthogy a Gazprom a napokban bejelentette, elhalasztja a Fekete-tengeren keresztül a török partok felé vezető tranzitvonala kiépítését. A dolog pikantériája, hogy a dolgon a legtöbbet a potenciális kivitelező, egy olasz cég vesztett – ezt pedig az olasz kormány biztosan nem veszi jó néven, márpedig a Török Áramlat görög meghosszabbítása éppen Olaszországba vezetne…

Menet közben Ukrajna és Oroszország alacsony intenzitású háborújuk mellett egy gázalkufolyamatban is egymás ellenfelei, és a hírek szerint nem sikerült megegyezni, sőt felfüggesztették a tárgyalásokat. Nyár van – ilyenkor Ukrajna mozgástere nagyobb, hiszen alacsony a fogyasztás, és gáztartalékai, valamint a nyugati források elég biztonságot adnak. De a tél majd az oroszokat és a Gazpromot erősíti és Kijevet gyengíti. Mindez jól mutatja, mennyire fontos még mindig a szénhidrogénbiznisz a nemzetközi politikában, és persze az egyszerű emberek számára is. De nem lesz mindig így: a zöldenergiaforrások évről évre nagyobb kiaknázásával csökken a gáztartalékokkal rendelkező országok zsarolási potenciálja. Amit most látunk, már túl van csúcsponton, a szénhidrogén-hatalmak ereje csökken, persze korántsem az utolsókat rúgják. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell rájuk figyelni, sőt. Európának a saját határain belül és mentén muszáj kézben tartani az irányítást.