Még minden lehet

Mikuláš Dzurinda a Quo vadis, Szlovákia? konferencia végén úgy nyilatkozott a szlovák közszolgálati tévében, hogy szükségesnek tartja a jobboldali és a centrista pártok választási szövetségét. Kérdés, hogy az SDKÚ elnöke kellő időben küldött-e politikai üzenetet potenciális szövetségeseinek, hiszen a KDH már eldöntötte, hogy önállóan indul a jövő évi parlamenti választásokon. Az a mód, ahogy Dzurinda bejelentette elképzelését, viszont egyértelművé tette, az ötlet még legfeljebb embrionális állapotban van. Ugyanis a szlovák kereszténydemokratákon kívül egyetlen érintett párt vezetése sem foglalkozott érdemben a lehetséges választási koalíciókkal. Sokfajta akadály nehezítheti ugyan ilyen szövetség megalakítását, ám azért a felvetést nem lenne szabad azonnal elvetni. A jobbközép politikai erők jelentős változáson mentek keresztül a legutóbbi voksolások óta. Az akkori legerősebb jobboldali erő, a KDH ma a leggyengébbek közé tartozik. A Demokrata Párt (DS) támogatottsága ennél is kisebb, csupán az MKP erősítette meg pozícióit. A politikai színtéren megjelent az SDKÚ, zászlót bontott két centrista tömörülés, a Smer és az ANO. Közülük a lehetséges választási koalícióból azonnal ki kell zárni Fico pártját, hiszen politikai sikere szinte kizárólag attól függ, mennyi választót tud elhódítani a koalíciós pártoktól és az ellenzéktől. Választási szövetséget így tehát az SDKÚ, az MKP, az ANO, a DS és esetleg a KDH köthetne, vagy néhányan közülük. Ha ilyen koalíció létrehozására mutatkozna politikai akarat, akkor a szlovák kereszténydemokraták nyilván csak azután gondolkozhatnának el néhány napja hozott döntésük esetleges felülvizsgálatáról, ha a többi lehetséges partner már egyezségre jutott. Természetesen nem téveszthetjük szem elől azt, hogy ebben a feltételezett jobbközép választási koalícióban olyan nézeteltérések és konfliktusok is kirobbanhatnak, amelyek a mečiari választási törvények miatt kényszerűségből megalakult SDK tömörülésben már a felszínre kerültek. Az érem másik oldala viszont az, hogy a jobbközép pártok legtöbbje külön-külön nem sok vizet zavarna. Esetleges választási koalíciójuk azonban fontos szerepet tölthetne be az erőviszonyok alakulásában. Még talán abban is, hogy ne valósuljanak meg Robert Ficónak a kormányfői poszt megszerzéséről dédelgetett álmai.

A szerző a Sme munkatársa