Még egyszer Kölnről

A svédeknél még egy korábbi, nem szilveszterhez kapcsolódó dosszié is előkerült. A tömeges zaklatás e változata szokatlan nálunk, de nem másutt. Az elkövetők egy jó részét pedig régóta hagyta garázdálkodni a városi rendőrség – hát tovább feszegették a határokat. 
 A szexuális erőszak formái társadalmanként erősen változnak. Európában a csoportosan elkövetett nemi erőszak nem számított vezető statisztikai problémának. Sokkal inkább a pedofília, pincébe zárt gyerekek és ezek modern, internetes iparhoz kapcsolódó maffiahálózatai. Készültek már helyi riportok távol-keleti falukról, ahol családok tucatjai élnek meg gyermekeik monitor előtti prostitúciójából – ahol a kuncsaftok mind a mi nyugati világunk tagjai. Lehet, hogy épp most Pozsonyból és Budapestről is tisztességesnek tűnő emberek nézik e csatornákat. A közel-keleti társadalmak fejlődésének lenyomata ugyanúgy megfigyelhető az ott jelentős szexuális bűncselekményekben.

Bár a számok megbízhatatlanabbak, exponenciálisan nagyobb a látencia, vagyis a felderítetlenség. A fiatal fiúk elleni nemi erőszak Afganisztánban és környékén régi hagyomány. Kisfiúk táncolnak lányruhában, külön neve is van: „bacha bazi”, és teljesen elfogadott a férfitársadalomban. 
Miközben tiltott, ezt az aktust mégsem tekintik homoszexualitásnak, sokkal inkább a hadurak, törzsi vezetők státusszimbólumának, hatalmuk mércéjének. 

A csoportos nemi erőszak Indiában minden kísérlet ellenére megállíthatatlan társadalmi fertőzés. Hiába üzent hadat – igaz, nem teljes odaadással – az igazságszolgáltatás, a mai napig rendszeresen érkeznek a hírek, hogy akár nyugati turistát, akár helyi falusi lányt hányan erőszakoltak meg sorban egymás után. A hindu valláshoz nyilván ennek ugyanúgy nincs köze, mint a muszlim valláshoz a kölnieknek. 

Nem a vallás önmagában, hanem a részben a vallás által is alakított társadalmi hagyományok szocializálják az embereket. A kölni eset kapcsán két érdekes adat bukkant elő, amely megvilágítja, vajon mennyire különbözőek is a menekültek, bevándorlók, és mennyire számít a közeg, ahova érkeznek. Egyfelől a Spiegel egy újságírója rábukkant egy olyan hivatalos jelentésre, amely azt mérte fel, hogy egy évvel azután, hogy megérkeztek Németországba, egyes migránscsoportok milyen számban követnek el bűncselekményt. Kiderült, hogy az észak-afrikaiak közel 40 százaléka esik bűnbe egy éven belül, míg például a szírek közt ez az arány 0,5 százalék. Az élvonalba tartoznak egyébként a szerbek, a montenegróiak és az albánok is... 

Másrészt előkerült az a tény, hogy a rendőrség évek óta nem mert hozzányúlni az észak-afrikai bűnözőcsoportokhoz. Gyakran a származási országuk sem fogadja őket vissza, de amúgy is az a politikai nyomás volt – feltehetően eddig és nem tovább – a rendőrségen, hogy menekültekkel és bevándorlókkal szemben ne legyen erőszakos. 

Egyértelmű, ha így szocializálja egy ország bármely társadalmi csoportját, akkor az mindig tovább fogja feszegetni a határait. Ez történt most Kölnben. Mint minden társadalmi szabályozórendszeren, szerencsére ezen is lehet állítgatni, ez folyik most a nagykoalíció kezdeményezésére.