Matovič, az elszánt polgári aktivista

Nem valami szívderítő ugyanis olyan országba felnőni, ahol a közbeszerzésektől a könyvpiacig minden előre meg van buherálva. Sőt, a fiatalokat ez komoly erkölcsi dilemma elé állítja: az egyik lehetőség az, hogy elfogadják a „rendszer” szabályait, s megpróbálnak előnyt kovácsolni belőle, a másik pedig, hogy ellenszegülnek, és vállalják az ezzel járó nehéz sorsot. A nyilvánosság számára a fiatalok elszántsága biztosan nagyobb bizakodásra ad okot, mint Igor Matovič személyes tiltakozása, amely abban merül ki, hogy az ellenzéki politikus többé nem jár be a parlamentbe. Teszi ezt azok után, hogy fenyegetésnek és nyomásgyakorlásnak volt kitéve, s arra jutott, hogy mindezért Andrej Danko parlamenti elnök a felelős. Matovič nincs irigylésre méltó helyzetben. Az állam valóban zaklatja, visszaélve azzal, hogy könnyen hozzájuthat bármilyen személyes adathoz, újabb és újabb vádakkal áll elő ellene, ellenőrzéseket küld a nyakára, vájkál a könyvelésében. S ne feledkezzünk meg a fenyegetésekről sem, amelyeket szintén nem lehet félvállról venni. Másrészt, bármennyire együttérzünk is Matovičcsal, inkább egy elszánt polgári aktivistát látunk benne, mintsem politikust, akinek ráadásul még víziója is lenne az ország jövőjéről. Jóllehet, a csapatában van néhány tehetséges és jól képzett politikus (Budaj, Remišová és mások). A francia választások ellenben értékes inspirációt adhatnak nekünk. Megmutatták, hogy a rendszer ellen civilizáltan, s pozitív programmal is fel lehet lépni, úgy, hogy világos politikai nézeteink legyenek a legfontosabb civilizációs kérdésekben, mint a klímaváltozás elleni harc vagy az EU mint közös életterünk támogatása. Macron példáján ugyanakkor azt is látjuk, mi az, ami Szlovákiában egyelőre hiányzik. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája