Más kor, más üvöltés

Akkoriban nagyon ki tudott hozni a sodromból, ha Amerikát járt pártbelijeim magukat padlizsánszínűre hergelve tartottak élménybeszámolót. Derekasan üvöltöttek, miért nincs az nálunk még mindig úgy, mint az Egyesült Államokban. Minek a nagy sietség, gondoltam akkor én. Volt pártbelijeim azóta lehiggadtak. Mire volt jó akkor az a nagy türelmetlenség, gondolják most ők. Az USA elnökének népszerűségvesztéséről szóló híreket tanulmányozva naponta kérdem: miért van az, hogy meg se próbálkoztunk az állami főhatalom megtartását-leváltását eredményező amerikai gyakorlat meghonosításával. Soha meg se próbálkoztunk vele, noha a politikai osztály tagjai közül számosan éreznek erős késztetést arra, hogy transzparensükre minél rikítóbb festékkel rápingálják a Példaképünk az USA! jelszót. Esetleg ugyanarra a vászoncsíkra, amelyről 14 év alatt a záporok lemosták, hogy Példaképünk a Szovjetunió!

Tanult politológusok megnyugtatására: az amerikai példa általam elképzelt meghonosításán nem azt értem, hogy az egypártrendszer utáni sokpártrendszerből legfelsőbb rendelettel kétpártrendszert kellene csinálni. Csak arra utaltam, hogy politikai rendszerünkben úgy következtek be változások, hogy a lényeg ugyanaz maradt.

Az ifjabb Bush vezette USA most háborúban áll. Eközben egyre nyilvánvalóbb, hogy az elnök elveszíti a választásokat. Ugyanez másként fogalmazva: az amerikai demokrácia olyan erős alapokra épült, hogy a lakosságnak még háborús viszonyok között is van lehetősége jobbik alternatíva keresésére. Próbáljuk elképzelni, mi történne egy Bécstől keletre és délre fekvő országban, ha az történetesen éppen hadban áll egy másik országgal. Rágondolni se jó. Felfüggesztenék az alkotmányt, vele a szólásszabadságot, nemzetmentővé nyilvánítanák az ország erős emberét, körbe hordott véres karddal fognának be minden tiltakozásra nyíló szájat. Ilyen viszonyok között nincs mód nagy tévedések viszonylag rövid időn belüli korrigálására. Ciklusról ciklusra átöröklődnek ugyanazok a problémák. Akkor is, ha ellentétes irányzatok közötti váltásra kerül sor. Dzurinda ugyanazokat a problémákat nem tudja megoldani, amelyek megoldására Mečiar se volt képes. Változások voltak, de a lényeg ugyanaz maradt.

Két tényezőnek köszönheti az USA, hogy viszonylag rövid idő alatt képes a legfőbb vezető által elkövetett nagy melléfogások korrigálására. Alkotmánya lehetetlenné teszi bármelyik hatalmi ág túlsúlyba jutását. A másik meghatározó tényező, hogy a választópolgárok négyévenként nem csordaszellem által sugallva foglalnak állást, hanem valós érdekeik ismeretében. Részleteiben nem egészen tudjuk, hogy az Újvilágban ezt hogy csinálják, de tény, hogy gyakorlatuk eddig még mindig javára vált az országnak.