Már Le Pentől is retteghetünk

Először is kezdjük a sokatmondó ténnyel: Marine Le Pen stabilan vezeti a francia elnökválasztás jelöltjeinek versengését, 27 százalék körüli támogatottsággal biztosan bekerül a második fordulóba, már csak az a kérdés, ki lesz ott az ellenfele. Pár éve ez még szenzációs hír lett volna, most ez az alap, amiből ki kell indulni. 

A folytatás se sokkal jobb, mert esélyes vetélytársai támadhatóak. A jobboldali-konzervatív és gazdaságilag liberális François Fillon számított sokáig a legfőbb kihívónak, de úgy fest, az asszisztensbotrány végleg betehet ambícióinak. Feleségét (és két gyerekét) ugyanis képviselői asszisztensként alkalmazta – ami Franciaországban nem törvénytelen, legfeljebb nem etikus, viszont a gyanú szerint kizárólag vagy jórészt fiktíven, ami már felkeltette a francia hatóságok érdeklődését is. Az most melléles, hogy mondjuk kelet-közép-európai szemmel egy ilyen félrelépés aligha ütné meg az ingerküszöböt, ahogy az is, hogy Marine Le Pen ellen az Európai Parlamentben ugyanúgy asszisztensek fiktív foglalkoztatásáért folyik vizsgálat. Ahogy az már lenni szokott, valószínűleg Le Pen támogatói elnézik azt, amit Fillon támogatói nem. Igen, nehéz a populisták ellen… 

Tény, hogy a botrány következménye az lett, hogy Fillon támogatóinak egy része átvonult a politikai középen álló másik jelölthöz. Emmanuel Macron volt gazdasági miniszterhez, aki a baloldalról indult ugyan, de új, a politikai középen lévő mozgalmat alapított (En Marche!). Az átpártolás sokak számára azért sem volt nehéz, mert Macron a kormányban gazdasági miniszterként, majd az új mozgalom elnökjelöltjeként még inkább Fillonéhoz hasonló szabadpiaci nézeteket képviselt. A Franciaország és az EU sorsa felett aggódó szemlélő szempontjából azonban félő, hogy Macron még jobban támadható. Kezdjük azzal, hogy ízig-vérig az elit része, a párizsi ENA (École nationale d'administration) elitképző végzőse, nagyon gazdag, korábban a Rothschild & Cie banknál dolgozott. Igen, a legendás Rothschild-család bankjáról van szó. Felesége Brigitte Trogneux, 24 évvel idősebb nála, a középiskolai tanára volt, beleszeretett, elvette, most vele (és a nő előző házasságából származó három gyermekével) él. Szóval lehet gazdagozni, zsidóbérencezni, arra utalgatni, hogy Macron valójában homoszexuális és fura házassága csak álcaként szolgál – Le Pen meg az orosz médiák (Sputnyik hírügynökség, Russia Today) ezt már el is kezdték. És ez még csak az, amit most tudunk. Mi jöhet még? A WikiLeaks alapítója, Julian Assange az orosz Izvesztyijának nyilatkozva sejtelmesen megjegyezte, hogy „érdekes információink vannak” (Macronról)… 

Ha esetleg őt is sikerülne kiütni, akkor ott van még Benoit Hamon, a baloldal elnökjelöltje, pontosabban a baloldalon belül is a balszárnyé: a 35 órás munkahetet 32-re csökkentené, bevezetné a 750 eurós alapjövedelmet és ehhez adókat emelne, például a robotokra is adót vetne ki. Szépszép, de ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy a felesége a luxuscikkeket gyártó LVHM-nél dolgozik vezető beosztásban – mutathatnak rá a kákán is csomót keresők. 

Szóval Le Pen mindegyik szóba jöhető ellenfele támadható a magánélete és/vagy eddigi botlásai miatt. Eközben már nem lehet arra számítani, hogy a társadalom túlnyomó többsége összezár a Nemzeti Front ellen, és legyen bárki a másik befutó, a második körben rá (vagy inkább Le Pen ellen) fog szavazni, mint a 2002-es elnökválasztásokon, amikor a baloldal is beállt Chirac mögé Jean-Marie LePen (Marine apja) ellen. Fillon és Macron liberális gazdasági programja a baloldaliaknak lehet problémás, Macron és Hamon a bevándorlással és integrációval kapcsolatos engedékenyebb nézetei meg a jobboldaliaknak, ráadásul egy újabb terrormerénylet, kiszivárogtatás vagy gazdasági probléma az utolsó pillanatban is módosíthatja a végkimenetelt. Szóval egyelőre csak a teljes bizonytalanság a biztos, meg Marine Le Pen vezető helye.