A kereszténydemokratákat semmi sem tántorította el, a héten kitartóan tovább járták a vályútáncot. Nem látszott rajtuk semmiféle lelkiismeret-furdalás, hogy parlamenti erődemonstrációjuk miatt a legjobb esetben is 800 millió koronával, rosszabb esetben pedig 3,5 milliárddal növelték meg a költségvetési deficitet.
Már ismerkedünk az Európai Unió ízével
A vezető téma ennek ellenére az európai uniós csatlakozás maradt, ezt legalább a politika szempontjából sokkal békésebben éltük meg, mint, mondjuk, Magyarországon. Bár egyetlen komoly politikai erőre sem jellemző euroszkeptikus hozzáállás, azért csak foglalkozzunk a témával. Először is próbáljuk magunkat túltenni a koppenhágai gusztustalan alkudozásokon és térjünk vissza ahhoz, amiről az Európai Unió valójában szól. A közös piacról és a közös eszmékről. Arról, hogy az életszínvonaluk azért lehet számunkra irigylésre méltó, mert saját posztjukon a legtöbben igyekeznek jól dolgozni. Ha pedig nem így tesznek, akkor nem sértődnek meg, ha megköszönik nekik az együttműködést. Egyébként a héten a Ľudovít Kaník szociális ügyi miniszter által beterjesztett új munkatörvénykönyv valami ilyesmihez igyekszik megteremteni a keretet. Mert az alkalmazottat védeni kell a munkaadó kapzsiságával szemben, de a másik oldalnak is lehetőséget kell adni, hogy könnyen megszabaduljon azoktól, akik csak melegedni járnak a munkahelyükre. Az elmúlt hetekben eléggé hangos mezőgazdászokról kiderült, hogy azért jócskán megnő a jövedelmük az uniós támogatásoknak köszönhetően. Vagyis ők biztosan jól járnak a csatlakozással. Egyetlen érvük maradt, hogy a szomszéd országok mezőgazdászai is jól járnak, és kiszoríthatják őket a piacról. Ehhez Simon Zsolt miniszternek is volt egy említésre méltó adaléka: azok, akik még az átlagos szintet sem képesek megütni, hazai támogatást sem kapnak ezentúl, így kénytelenek lesznek felhagyni ezzel a tevékenységgel. Ennek ellenére szomorú, hogy ha használható információkra vágyunk a mezőgazdaság és az unió témájában, még mindig főként a magyarországi minisztériumi illetékesek nyilatkozataira kell támaszkodnunk. Az EU már a vártnál kissé jobbra sikerült gazdasági növekedésünkre is reagált, ezért a legújabb számítások szerint jövőre 7 millió euróval kevesebbet kapunk az eredetileg javasoltnál. Ez egyébként csak a negyede annak, amit a kereszténydemokraták úri kedve miatt a jövő évi költségvetésből mindenképpen elvesztünk.
Kedvenc témánkról, az évtized legnagyobb lélegzetű hazai pénzügyi tranzakciójáról, a nyugdíjreformról a héten kiderült, hogy a minisztériumnak június végéig kell a kormány elé terjesztenie a törvényjavaslatot, így az új rendszer 2004 elején startolhatna is. A koncepciót eredetileg januárra ígérték, és nincs okunk kételkedni abban, hogy erre sor is kerül. Az ördög azonban a részletekben rejlik, így kíváncsian várjuk, milyen sorsot is szánnak nekünk öreg napjainkra. A január egy másik nagy változást is tartogat. Ivan Mikloš pénzügyminiszter a héten árulta el, hogy az erre a célra létrehozott munkacsoport színre lép az adóreform koncepciójával. Annyit mondott róla, hogy jóval egyszerűbb lesz a mostaninál, és nemcsak az adócsalások lehetőségét, hanem az adóterhelést is csökkenti. Ez szimpatikus elhatározás. Teljes elégedettségünkhöz már csak a társadalombiztosítási elvonások csökkentése hiányzik. Erre azonban várni kell, bár a helyzet nem reménytelen. A Szociális Biztosító például már csak egy ideig veheti el a betegsegélyezőnek befizetett pénzünket a nyugdíjak folyósítására. 2004-től már nem teheti, így talán ezt az esztelenül magas elvonást is csökkenteni fogják.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.