MI lesz velünk?

Ha a 2024-es év egyik leggyakrabban használt kifejezését kell megválasztanunk, akkor az mindenképpen a mesterséges intelligencia lenne. Ez az, amely már ma is alapjaiban forgatja fel életünket, és tartok tőle, ez még csak a kezdet. De jó ez az irány, amikor az embereket, emberi hangot egyre több területről váltja fel az MI? Tényleg a robotokkal akarunk társalogni? 

Még mielőtt az emberi oldalát vizsgáljuk meg a jelenségnek, mindenképpen fontos leszögezni, hogy a mesterséges intelligencia valóban hasznos is tud lenni, sok folyamatot fel tud gyorsítani, és nagyon sok területen – technológia, orvostudomány, elemzések, matematikai számítások stb. – rendkívüli segítséget nyújt az emberiségnek. De mi ennek az ára? 

Önökkel is előfordult már, hogy a vezető azt mondta, ezt meg ezt a feladatot már nem kell elvégeznie, megcsinálja azt a mesterséges intelligencia? Hogy mind gyakrabban érezteti azt a főnök, hogy a munkájára mind kevesebb szükség van, és csak idő kérdése, hogy mikor intenek búcsút egymásnak? Hiszen ezzel a cég megspórolja a bérköltség egy részét, így hatékonyabb lesz a működés. Nem kell már az emberi munka, mindent elvégez a mesterséges intelligencia. Igaz, a menedzserek arra nem gondolnak, hogy ha így haladunk, az ő pozíciójuk is hamarosan gépi megoldásra cserélhető. 

A mesterséges intelligencia számol, fordít, cikkeket, híreket ír, tervez, megmondja, melyik étterembe menjünk, hol főzik a legjobb ételeket (miért, kóstolta?), kávét főz, hajat vág, minőségi ételeket, süteményeket süt, főz, így egyre több területen vetik be a robotos megoldásokat. Igaz, aki dolgozott már vele, tudja, hogy valóban segítségre tud lenni, de egyelőre még nagyon távol vagyunk attól, hogy ellenőrzés nélkül higgyünk neki, hiszen tudjuk, nemcsak sokszor téves információkat mond (sűrű elnézéskérések közepette), de terel, félrebeszél, saját érdekei szerint manipulál is. Ez lenne a jövő? Tényleg ezt szeretnénk? Robotok által írt cikkeket, „véleményeket” akarunk olvasni? Valahogy úgy vagyok ezzel, mint amikor belépek egy cukrászdába, ha nem eredeti – állati eredetű – a tejszín a krémesen, hanem mű, akkor abból nem szívesen fogyasztok... 

Képzeljük el, hogy megvalósul a menedzserek álma, és egyre több emberi tevékenységet vált fel az MI. Mind több lesz a munkanélküli, az embereknek egyre nehezebb lesz állást találni, ami azzal is jár, hogy mind kevesebb lesz a fogyasztásra fordítható keret. Így lehet, a nagyon haladó cégek olcsóbban előállítják a termékeket, szolgáltatásokat, csak nem lesz, aki megvegye azokat. Ördögi kör. Bár lehet, egy általánosan biztosított alapfizetés segítene, de ez sem megoldás. 

Arról nem is beszélve, hogy a munka nélkül élő emberek mentális állapota is sérül, társadalmilag haszontalannak érzik magukat, ami beláthatatlan következményekkel jár. Bár lehet, sokak szerint erre az a válasz, hogy menjenek el a (robot) pszichológushoz... De előbb kérje meg a mesterséges intelligenciát, adjon egy időpontot. 

Eltűnik az emberi hang, megszűnnek a valós barátságok, egyre jobban bezárkózunk, hiszen az életünk irányítását átveszi a mesterséges intelligencia. Lehet, sok minden jobb, pontosabb, fejlettebb lesz, a kérdés, hogy nem túl nagy ár-e ez az emberiségnek.

Nem a mesterséges intelligencia a probléma, hanem az arányok. Nagyon is szükség van az MI-re, de csak mint egy jó asszisztensre, aki segít, előkészít, elemez, megold bizonyos problémákat. Nem szabad hagyni, hogy az MI legyen a főnök, aki átveszi az irányítást az életünk, fejünk felett. És a kávét is inkább főzze a kedves, mindig mosolygós, emberi hangon megszólaló Mártika...