Már csak egy lépés

Mégis, dokumentumai általában komoly kereteket adnak, ha csak ajánlás formájában is, a nemzetállamoknak, és a kisebbségben élők jó hivatkozási alapokat kaphatnak. Így van ez a nemzeti kisebbségek kérdéskörében is. „Bécsben az Európa Tanács Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottsága és a Kisebbségi Albizottság elfogadta az európai hagyományos nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentést.“ Ennyi a hír, ami viszont a sorok között van, fontos. A dokumentum áprilisban kerül az ET plénuma elé, s ha jóváhagyják, akkor a sokat szidott európai struktúrák újra valami olyat tettek, ami a kontinensen élők életminőségén jó irányban változtathat.

Előrebocsátom, hogy az őshonos, autochtón kisebbségek kérdésében javaslattevő Nagy József képviselőnek munkatársa voltam, de mielőtt bárki elfogultsággal vádolna: a bécsi bizottsági döntést akkor is fontosnak tartanám, ha Pityi Palkó terjesztett volna be módosításokat. Két alapvető kérdésre hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy a közelmúltban a jobbára gazdasági menekültek által létrejövő új kisebbségek problémakörét nagy előszeretettel húzták elő politikusok, amikor az őshonos kisebbségek nyelvi és egyéb jogairól értekeztek. Szögezzük le, hogy például a székelyföldi magyarok vagy a luzsicai szerbek nem azért alkotnak számszerű kisebbségben élő közösséget, mert buszra pattantak és többezres tömegekben vonultak Székelyföldre vagy Németországba, hanem mert évszázadok óta az a hazájuk. Hogy kisebbségbe kerültek, arról a legkevésbé sem tehetnek. Nem úgy az imigráns, akinek volt, van választási lehetősége (s megint: nem azonos a menekülttel, aki azért hagyja el lakóhelyét, mert puszta életét, családját félti). Ezért az őshonos kisebbségi ágenda elválasztása az imigráns ágendától helyes - és feltehetően nem alapvető emberi jogok kérdésében tér majd el.

Előrelépés lesz az is, ha az ET végre kimondja, hogy egyes országokban a kisebbségi média kötelező fordítása, feliratozása vagy a többségivel paritásos módon való üzemeltetése helytelen, hiszen a médiapiacon a többség mindig nagy választékból válogat, nem kell néki még egy további médiaszolgáltatást igénybe venni. A „többségnek joga van érteni a műsort“ elve legalábbis képmutató, ha nem mindjárt diszkrimináló. Az efféle szabályozás ET-szintű elítélése akár a hazai közműsor-szolgáltatásban és a kereskedelmi műsorszórásban is segíthet.

Amit viszont az ET továbbra is - szerintem - helytelen módon kezel, az maga a kisebbség fogalma. Véleményem szerint senki nem lehet az otthonában, a saját hazájában kisebbségi, okosabb lenne területi rendezéseknél, államigazgatási (belső) határoknál is inkább a számszerű kisebbség fogalmát bevezetni. Igaz, ez nagymértékben aláásná a nemzetállami eszmékre épülő államhatalmakat. De a nemzetállami eszme erősítése és Európa egyesülése két, egymást kizáró folyamat, s Európában az integráció legfontosabb célja, a béke és a békés kooperáció feltételeinek megteremtése a nemzetállami értelmezéseken bukhat meg. Így, ha az unió politikai(!) közösség és alapértékei közétartoznak az elmúlt kétszáz év emberjogi vívmányai, akkor a (számszerű) kisebbségek ágendája nem maradhat nemzetállami szinten. Olyan kérdéskörről van ugyanis szó, amit igenis uniós szinten, igenis az egész kontinensre vonatkozóan kellene kezelni, mert csak akkor lehet heterogenitásában, színességében erős Európa. Az ET ajánlásaiból alapvetően ezt a nézőpontot hiányolom. Nos, akkor itt az ideje a következőlépésnek.