Már a gázművek után sem kapkodnak

A politika kegyetlen dolog. Amióta legalább kétszázezer ember (plusz hozzátartozók) teszik, amit korábban nem szoktak: folyamatosan a sajtót figyelve várják a híreket, mi lesz a pénzükkel, egy csomó politikus is rástartolt a témára.

Azt a tömegérzést igyekeznek meglovagolni, hogy bármennyire is meggondolatlanul viselkedtek a befektetők, a kormány mindezt nem hagyhatja, hiszen ő a mi jóságos atyánk. Hagyjuk most a népszerűség tekintetében rosszul állók igyekezetét, ők a bukás szélén bármire hajlandóak. Igazán lelketlenül Robert Fico viselkedik. Bár pontosan tisztában van vele, hogy kormányfőként sem lenne erre sem jogalapja, sem pedig pénze, nem átallotta megígérni, hogy a kormányhivatal bevétele után mindent rendbe tesz. Aki százezrek baján ilyen hamissággal képes élősködni, bármire hajlandó. Ez akkor is érvényes, ha a rendőrségi vádemelés lényegében a kormányt minősíti, hisz az ott szereplő bűnök ellen ez a testület már korábban is felléphetett volna. Ebből azonban nem következik, hogy a fennmaradó több mint ötmillió polgár pénzéből kártérítést kellene fizetni.

De vissza az eseményekhez. Amint az várható volt, az ügyfelek rohama a héten egymás után fektette két vállra a nem banki szubjektumokat. Ez nem is történhetett másként, a megijedt emberek rohamát még egy bank sem élné túl, nem beszélve az ilyen cégekről. Egyelőre azonban ne vessünk végképp keresztet az ott lévő pénzre. Amíg van remény, próbáljunk úgy tekinteni rá, hogy elérkezett a helyzet tisztázásának időszaka. Az eddig ígért hozamokat az ügyfelekért folytatott küzdelem ugyan irreális magasságokba verte fel, ez azonban nem jelenti, hogy mondjuk 15 százalék körüli hozamot nem lehetne tartósan biztosítani. Ma már maguk a pénzügyi szolgáltatók is bevallják, hogy csak ennyit lett volna szabad ígérni, de csak keveseknek volt merszük kiszálni a ringlispílből.

Mivel a kárörvendés mellett sokan inkább pozitív híreket várnak, nézzünk egy elméleti optimista forgatókönyvet. František Mojžiš ügyfeleinek a pénzük helyett felkínálta a Drukos részvényeit (akik ezt jobb híján várhatóan el is fogadják). Annyi esze persze lesz, hogy az irányításhoz szükséges részesedés a kezében marad. A cég eddigi forgalma és működése alapján lehetőség van a nyereségre – ezt várhatóan az előbb említett értéken tartják majd – vagyis az ügyfelek hozzájutnak a hozamhoz. A helyzet stabilizálódása után pedig megkezdődhet a részvények fokozatos visszavásárlása, vagyis az emberek az eredeti betétjüket is megkapnák. Felvázolhatnánk pesszimista forgatókönyvet is, de vészmadár ma akad elég. A héten leállt pénzügyi szolgáltatók nagy részében talán lehetőség van egy ilyen reális működésre való átállásra.

Külön történet a Horizont Slovakia, azaz a BMG Invest, amely tulajdonosait már körözik. A tragédia az eredetileg vártnál is nagyobb mérteket ölt, kezdetben 4,5 milliárdról beszéltek és tíz milliárdról suttogtak, a rendőrség csütörtökön már 17 milliárdot közölt. Az biztos, hogy Szlovákia újra bekerül a gazdasági bűnözés világtörténelmébe, bár ez a károsultakat nem nagyon vigasztalja.

A szomorú események mellett azonban a hét híre mégiscsak a gázművek privatizációs pályázatának lezárása. A lehető legrosszabb helyzet állt elő – legalábbis politikai szempontból: csak egyetlen ajánlat érkezett. Igaz, a legkomolyabb érdeklődőtől és talán reális áron. A jövő héten azonban kiderül, lesz-e a kormánynak mersze ezt így elfogadni. Ha ezt nem teszi, veheti is a kalapját. A helyzet ajándék régi ismerősünknek, Ficónak, aki csütörtök délután óta szorgalmasan hordja körbe az országban a véres kardot. Kérdéses a HZDS reakciója, amely már hetek óta elképesztően visszafogott, de az is lehet, hogy a csütörtöki amerikai kijelentés után eldől benne a borjú és beindítja a rakétákat. Mielőtt kitör a haddelhadd, megjegyezzük, az SPP privatizációs bevételétől függ az államadósság törlesztése és a nyugdíjreform jövője. Ha ugrik a pénz, a következmények beláthatatlanok lesznek.

A politikai feszültség rányomta bélyegét a komáromi hajógyár privatizációjára is, a Nemzeti Vagyonalap (FNM) nem mert dönteni egyik érdeklődő mellett sem. A teljes összeomlás elkerülésére 60 millió koronát ígértek a gyárnak. Nem gondoltuk volna, hogy egy cég körül, amely lényegében a gyártási áron adja el a termékeit, hogy a víz felett maradjon, ilyen bonyodalmak alakulhatnak ki. Persze a Penta Group tudhat valamit, ha ennyire konokul küzd érte. Ez legalább reményt ad arra, hogy működni fog, vagyis nem veszik el a régió domináns munkaadója.