Magyarságunk megőrzéséért

Rendszeres olvasója vagyok a napilapnak. Ha tehetem, naponta átlapozom és olvasgatom. A múlt heti, október 7-i szám érdekes élményeket és ellentétes érzéseket hozott fel bennem. A szám első felében a 9. oldalon a „Tovább terjeszkedik a TriGránit” c. írás optimista és lehengerlő. Az egészből az tűnik ki, hogy a nagybefektetők számára elsősorban a főváros, Pozsony az, ami rendkívül érdekes. Mint ahogy a cikk írója írja: „...részben az adóreform és a vállalkozói környezet javulásának köszönhetően az elkövetkező időszakban további, mintegy 300 millió eurós befektetést tervez Szlovákiában... Majd később kitér Kassára is, ami szintén az elkövetkező években rendkívül érdekes befektetési és beruházási célpont lesz.” Persze a profit céljából.

Az újság 16. oldalán a vidékről, pontosabban a bodrogközi Szomotor községről olvasunk egy megrendítő, szomorú valóságjelentést Soóky László tollából. Itt a következőket olvasom: „...az itt élő emberek többsége kiábrándult és megtört..., ...már annak a reményét is feladták, hogy valaha is munkához, emberhez méltó megélhetéshez, élethez jussanak... ...az emberek elbizonytalanodtak, a munkahelyükkel együtt elveszítették a szociális biztonságukat, majd a nemzeti öntudatukat, s lassan bizony már a hitüket is... ... kezdetét vette egy minden nemzettudatot nélkülöző sodródás.”!!!

Mikor ezen sorokat olvastam, nagy szomorúság töltött el. A sorok között meg-megálltam, mélyen igazat adtam a megszólaló riportalanyokban kialakult véleményeknek, s a szerző Soóky László összefoglaló gondolatainak. Másrészt örültem is, hogy akadtak végre valakik, akiknek a gondolatai egyeznek a bennem tépelődő gondolatokkal. Örültem, hogy van végre valaki, aki az ilyen témát, a vidéken mezőgazdaságból élt és élő, a települések problémáit felszínre hozó témakört hoz be az újságba, és tár az olvasók elé. Már csak azért is, mert ezen gondolatokat jó párszor már én is firtattam nyilvános fórumokon, amelyek mezőgazdasági jellegűek voltak, illetve a Csemadokot érintették. Kértem azokat, akik tehetik, akiknek köze van közéletünk alakulásához, a jövőnkhöz, a magyarságunk megőrzéséhez, segítsenek, tegyék az erkölcsi kötelességüket! Mert ilyen helyzetben a lét és tudat kérdésében és küzdelmében, ahol egyre nehezebb és lehetetlenebb tömegeknek megélni a mezőgazdasági termelésből, ahol inkább megszűnik a munkahely, mint új alakul, ahol hiányzik a kellő ipari struktúra, ahol gyakran az egyszerű fizikai lét is veszélybe kerül, itt a magyarságtudat formálásával és felvállalásával is baj van.

Nagyon örülnék annak, ha itt a sajtó hasábjain ezt többször firtatnánk. Olyan személyek, egyéniségek tollából olvashatnánk véleményt esetleg útmutatást, akik nem a felületes sikert, s csak az egyéni boldogulást hajhásszák, hanem akik ténylegesen is megérett gondolatokkal, tettekkel tudnának gazdasági és politikai akaratot kikényszeríteni az általános jobb jövő és lét érdekében.

Molnár Tibor mérnök,

az alistáli mezőgazdasági szövetkezet elnöke,

a Csemadok Dunaszerdahelyi TV elnöke