MAGYAR (SZÁRMAZÁSÚ) NOBEL-DĺJASOK

1914 – orvosi: Bárány Róbert (1876–1936), egyensúlyszervi kutatásaiért;

1925 – kémiai: Zsigmondy Richárd (1865–1929), a kolloidoldatok heterogén természetének magyarázatáért;

1937 – orvosi: Szent-Györgyi Albert (1893–1986), a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért, a C-vitamin felfedezéséért;

1943 – kémiai: Hevesy György (1885–1966), a nyomjelzés felfedezéséért, alkalmazásának kidolgozásáért;

1961 – orvosi: Békésy György (1899–1972), akusztikai kutatásaiért;

1963 – fizikai: Wigner Jenő (1902–1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért;

1971 – fizikai: Gábor Dénes (1900–1979), a holográfia felfedezéséért;

1986 – kémiai: Polányi János (1930–), az elemi kémiai folyamatok dinamikájának kutatásáért;

1986 – béke: Elie Wiesel (1928–), az erőszak, az elnyomás, a fajgyűlölet elleni harcáért;

1994 – közgazdasági: Harsányi János (1920–2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért;

1994 – kémiai: Oláh György (1927–), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásáért;

2002 – irodalmi: Kertész Imre (1929–), írói munkásságért.