Lóvá tettek?

Még sehol semmi – egy gyönyörű és fölöttébb kifejező költői képpel élve –, máris felfesleni látszik a jelenlegi szlovákiai kormánykoalíció szövedéke. Az egész Dzurinda – a külhoni magyarokra vonatkozó kedvezménytörvényt érintő – truccos budapesti jelenésével kezdődött, majd a Hrušovský-féle KDH parlamenti szabotázsával folytatódott. Ehhez képest nagyvonalúan mellőzhető szépséghibának tűnt csupán, hogy a Koppenhágába tartó „EU-csatlakozási” delegációból – amely a híradások szerint amúgy is a legnépesebbre sikeredett – csak úgy, mintha véletlenül, kifelejtették az MKP politikusát. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban fölösleges ezen a helyen sok szót vesztegetni, hiszen egyre inkább olybá tűnik, többe kerül majd a leves, mint a hús... Avagy, nagyobb lett neki a füstje, mint a lángja. Mégpedig mindhárom felet, a magyarországi és szlovákiai kormánypártokat meg természetesen a „célközönséget”, a szlovákiai magyarokat is beleértve. A Koppenhágába tartó repülőgépre bár sikerült az utolsó előtti pillanatban benyomni egy MKP-s minisztert, már az isten se mossa le róla a potyautasi státust... Viszont az mindenképpen komolyan elgondolkodtató, hogy a KDH-sok, koalíciós partnereik és természetesen önnönmaguk, végeredményben pedig mindannyiunk kárára, nem szavaztak meg a minap egy „reformtörvényt” a parlamentben. Mert az objektív szemlélőben is azt a látszatot keltette az efféle magatartás, hogy a buzgó kereszténydemokraták a jelenlegi kormánypártok előtt négy évig országló, rossz emlékű, szedett-vedett kormánykoalíción belül bomlasztó, ugyancsak rossz hírű, posztkommunista SDĽ pozícióját igyekeznek felvenni jelenleg. Pedig az evidenciákat a józan emberek soha nem igyekeznek megcáfolni, s a velük folytatott meddő és kártékony vitákat is mellőzni szokták... Mármint, ha valaki önmaga alatt fűrészeli a fát, akkor előbb-utóbb nagyon is belátható véget ér. Rossz ugyanis akár belegondolni, hogy már most rendkívüli koalíciós tárgyalások szükségeltetnek egyébként kézenfekvő megoldásokat kínáló problémák, sőt, álproblémák kezelésére. – Mi lesz ebből, tekintetes urak? – kérdezhetné már most a lóvá tett közönség. Tán csak nem megint a fogjuk meg és vigyétek el a balhét elve alapján akarnak itt kormányozni bennünket...?