Lőporos számok

Ez most mit jelent? Ha ülünk négyen egy asztalnál, valakinél lesz fegyver? Persze, hogy nem. Nem kell azon csodálkozni, hogy ilyen adatok vannak. Ez elsősorban ha tetszik, ha nem, kulturális dolog, vagy az amerikaiak esetében alkotmányos is. Nálunk például a pravoszláv ünnepek alkalmával, esküvőkön vagy sportdiadalt ünnepelve, lövöldöznek az emberek. Nem emlékszem olyan esetre, amikor az esküvői menetből a rendőr kiráncigálta volna a házasodó fiatalok komáját azért, mert lövöldözött. Amíg nem történik tragédia, elnézik. Másodsorban pedig a 90-es évek balkáni történéseit ismerve, világossá válik, hogy még ha új országhatárokat rajzoltak is, de egy bizonyos rétegnek ezek a határok sohasem jelentettek akadályt. A nyugat-balkáni maffia egyetlen percre sem szűnt meg létezni: a fejesek változnak, a futárokat is sokszor lelövik, a kis halakat fülön csípik (hogy mégse mondja senki, hogy nincs rendőrségük ezeknek az országoknak), de ha a legnagyobb horvát–szerb testvérháborúk idején is volt kapcsolata a két alvilágnak – ahogy állítják a téma beavatottjai –, akkor tényleg nem volt és nincs egyetlen nap sem, amikor ne cserélne gazdát néhány fegyver a térségben.

A számok arra jók, hogy eljátszadozzunk velük. Ez a 950 ezer illegális stukker csak becsült adat. Hogy pontosan hány fegyver van a padlásokon, a pincékben, a nagymama ágya alatt a kis lakattal őrzött dobozkában, nem tudjuk. Ezek közül sok ,,csak úgy lett”. A zűrös években áthozta a szomszéd megőrzésre, apuka hazavitte, azt gondolván, ettől nagyobb biztonságban tudhatja családját, vagy éppen a harctérről hozta valaki.

Megpróbáltak valamit kezdeni ezekkel a fegyverekkel. Volt Szerbiában is, és a környező országokban is – igen szerény eredményt hozó – akció, amit arra találtak ki, hogy pénz- és börtönbüntetés nélkül átadhatták a be nem jelentett fegyvereket az emberek. Ezt egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy Mercedesek sorakoztak a rendőrség előtt, és borotvált fejű ifjak beugrottak átadni egy-két stukkert.

Maradt még bőven fegyver, és ezért nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a számokkal. Noha még ma is sokan úgy tekintenek Szerbiára, mint valamilyen kis Vadnyugatra, ebben a statisztikában azért érdekes, hogy finnugor testvéreink és Svájc is megelőz bennünket. Azt is mondhatnánk akár, hogy egy, rossz kézbe kerülő puska sokkal nagyobb kárt okoz mint tíz, széfbe zárt.

Vígi Zoltán; a szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa