Liszt Ferenc és a Skype

Az említett interjúban Vona odáig megy, hogy Alföldi Róbert (újító művészete) és a Nemzeti Színház, azaz a „nemzeti gondolat” „egymást kizáró ellentétek”.

A helyzet lesújtó. Mára odáig jutottunk, hogy a magyar társadalom jelentős része szerint a „nemzeti gondolat” nem fér össze az újítással, a liberális eszmékkel vagy bármivel, aminek ideológiailag egy kicsit is progresszív szaga van. „Bűze”, mondanák gúnyosan a nemzeti oldalon. Teljes társadalmi csoportok (cigányok, zsidók, melegek és a sort még folytathatnánk) rekesztődtek ki a nagy nemzeti egységből. Hiába könnyeznek a himnusz hallatán egy olimpiai versenyszám eredményhirdetésekor, hiába éreznek honvágyat külföldön, hiába fizetnek adót – nem olyan magyarok, mint a többi. Nem „magunkfajták”.

Paradox, hogy ma is számtalan olyan művész munkásságára tekintünk a nemzeti hagyomány elidegeníthetetlen részeként, akiket ma a „nemzeti gondolatra” hivatkozva hangoskodók bottal kergetnének ki az országból. Elég, ha csak József Attilára gondolunk, vagy Ady Endre kirohanásait idézzük a nacionalizmus és hazafiság kapcsán: „aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli” (1905, Budapesti Napló).

S ha már a himnusznál tartunk, vannak, akik számára megengedett, hogy „újító” módon nyúljanak a nemzeti imádsághoz. A kulturális minisztérium – bizonyára a Vona által említett „nemzeti gondolat” propagálásának jegyében – elküldte az iskoláknak a Himnusz és a Szózat újrahangszerelt változatát, bízva abban, hogy a diákok számára az népszerűbb lesz, mint az eddigi verziók. Új idők új szelei: állami himnusz-remix révén zajlik manapság a nemzeti öntudat fejlesztése.

Ennél közvetlenebb módszer a szimbolikus politizálásra a földrajzi nevek és tulajdonnevek megváltoztatása, ami ugyancsak reneszánszát éli Magyarországon. Így lett például a Ferihegyi repülőtérből Liszt Ferenc repülőtér. Nem mintha bármi bajunk volna Liszttel, de az mégiscsak ironikus, hogy a döntést éppen akkor hozta meg a magyar parlament, amikor az a hír is bejárta a világsajtót, mely szerint az észtországi Tallinn repterén ingyenessé tették a Skype használatát. Valójában ez az, ami igazán szimbolikus. Szimbolikusan szembesít bennünket az örök kérdéssel. Hogy merre haladunk tovább – előre vagy hátra?

Kiss Tibor Noé; a szerző magyarországi publicista