Lesz-e froncátvonulás?

Sokan sokféle indokot felsoroltak már, miért kellene Martin Fronc oktatási miniszternek távoznia bársonyszékéből. A tárcavezető személye ellen szóló érvek újbóli felsorolása úgyszólván felesleges. Hosszú hasábokat töltene meg. Nagy terveket szövő politikusként, a reformok híveként foglalta el pozícióját, reformelképzeléseinek végrehajtása azonban – azt hiszem, immáron kijelenthetjük – túl nagy falatot jelentett számára. Ténykedését kudarcok kísérik. Politikai és szakmai ballépéseinek következményeiről a leginkább érintettek, az iskolaigazgatók, a pedagógusok és a diákok tudnának igazán mesélni. Hogy csak egy példát említsünk, a papoláson túl, érdemben alig tett valamit a közoktatás tartalmi átalakításáért. A készülő, új közoktatási törvény, mely a 21 éve hatályos régi, számtalanszor módosított jogszabályt váltaná fel, egyre csak késik. A miniszter ennek ellenére hajthatatlan, makacssága szinte már példátlan, bár inog alatta a bársonyszék, meg sem fordul fejében, hogy úriemberként visszalépjen hivatalából. Lemondásra pedig volna oka bőven. Görcsös ragaszkodása a hatalomhoz már-már szemérmetlen jelleget ölt. Magatartásával nemcsak önmaga hitelét csorbítja, hanem pártjának is keresztbe tesz. Ami a legfurcsább, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom – a kormánykoalíciós viszályok enyhítése és egyáltalán a kormányzati béke érdekében – még csak meg sem kísérelte visszahívni emberét az oktatási tárca éléről. A KDH sejthetné pedig, hogy a Fronc személye körüli problémák magára a pártra sem vetnek jó fényt. Mindösszesen megerősíti a gyanútlan szemlélőben a hitet, hogy a kereszténydemokrata tömörülés megélhetési politikát folytat. Persze kérdés, valóban helyreállna-e a béke a liberálisok és a kereszténydemokraták közt, ha Fronc távozna a kormányból. Valóban csak egy emberen múlna a Dzurinda-kabinet normális működése? Nem tudhatjuk, amíg Fronc felszólításra vagy önszántából nem mond le miniszteri tisztségéből. A legelegánsabb talán az lenne, ha a miniszter azt mondaná: túl sok már ez számára, s inkább önszántából lemondana. Ezzel mindenki jól járna. A KDH is jól jönne ki az egészből, hiszen nem engedtek az ANO-nak, nem hátráltak meg előtte. Az ANO is azt mondhatná, elérték céljukat. A többi kormánypárt is megkönnyebbülne, de az emberek is. Hogy lesz-e froncátvonulás, ki lenne annak a megmondhatója. Feltehetjük azonban, hogy aligha, legalábbis a kormányváltásig.