Lenni vagy nem?

Az SaS, a Sme rodina és az OĽaNO olyan tömörülésről fantáziál, amelyben Matovič, Mikulec és Karas nem kap helyet. Az elgondolás szerint feltámadhatna Heger és kompániájának egy része. Közben tízen úgy döntöttek, hogy nem lesznek ekkora tragikomédia részesei, továbbálltak az OĽaNO-ból, a háttérből pedig Pellegrini sürgeti az előrehozott választást – még a legtehetségesebb jósnő sem tudná megmondani, mi lesz ebből. Talán az egyik „leggazdaságosabb” forgatókönyv az lenne, ha az ügyvivő kormány újra teljes jogú kabinetként működhetne, hiszen alapvetően a választás mindig költséges. Mindenkinek ismerős a se veled, se nélküled, ugye?

Nyilván egyszerű hinni abban, hogy ha eltávolítjuk a nemkívánatos tényezőt magunk körül, akkor minden működhet „normálisan”. Csakhogy az eddigi tapasztalatok alapján tudjuk, Szlovákiában már régen nem beszélhetünk normális helyzetről... Ha kivonjuk Matovičékat a képletből, akkor egy médiaháborús hőst vesztünk a parlament csataterén, viszont ezzel a probléma még nem oldódik meg. A gyenge vezetés, amely leváltotta a „maffiakormányt”, nem tud elég erős maradni – még akkor sem, ha kap két évet. Az OĽaNO széthullott, így szavazatokat vesztett, a Sme rodina pedig olyan taktikai játékot játszik, amellyel a legutolsó pillanatig húzza a számára előnyös lépés közlését.

A Smer-SD és a Hlas-SD erősen kampányol az előrehozott választás mellett, viszont Pellegrini kijelentette, hogy nem szeretne Ficóval kormányozni, miközben egyértelműen csak az OĽaNO-t és az ĽSNS-t zárta ki jövőbeli partnerként. Pellegrini nagyon magabiztos, amiből akár arra is következtethetnénk, hogy ha előrehozott választás lesz, a Hlas megnyeri. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Hlas csak 2020-ban tette le alapköveit, pont akkor, amikor Matovičék hatalomra jutottak. Pellegrini bármennyire elhatárolódott is a Fico-féle kormánytól, attól még nem tudja levakarni magáról az előző éveket ilyen rövid idő alatt. A pillanatnyi népszerűség nem garantál semmit.

A lakosok többsége arra fog alapozni, hogy míg Fico „uralkodott”, addig ilyen mértékű káosz és tragikomédia nem volt. A 2018-as kormányválság óta igazából egy helyben topogunk, vagy talán lejjebb csúsztunk. A legfájóbb talán az, hogy az egymás ellen folyatott parlamenti cicaharc eredménye az lesz, hogy visszatér egy olyan rend, amelyből nehéz lesz újra kimásznunk. Nevető harmadikként ólálkodik a függöny mögött, ármánykodó tekintettel az, „kit nem nevezünk nevén”, miközben a „jófiúk” darabokra tépik egymást. Igazából Sulíkot is nehéz megérteni, hiszen most már újra kormányt akar, Heger is lehet miniszter, de azért belement a buktatásba – csak azért, hogy kijelenthesse: Matovič ne legyen többé... Van egy állami szappanoperánk, amely napról napra újabb és újabb fordulatokat hozhat. Ezek után mindenkinek jogában áll elképzelni egy iskolában vagy a játszótéren történt kiabálós, egymásra mutogatós, „vajon kinek hisz a tanító néni” típusú incidenst. Ha a parlamenti fantázia határtalan, akkor a miénk is...