Lengyel „másság”

Csehországban, Magyarországon vagy Szlovákiában nem találunk olyan épeszű embert, aki azt állítaná, hogy az országban azért változott oly sok minden jó irányba, mert a kormányok nagyon okosan és hatékonyan használták fel az uniós alapokból ömlő pénzeket. A lengyelek körében viszont ez általánosan elterjedt nézet, és nem is rejtik véka alá az idegen előtt. Azt mondják, náluk valahogy sikerült megakadályozni, hogy mindenható korrupciós hálózat épüljön az uniós alapok köré. Persze Varsóban sem ismeretlen a korrupció, de nem olyan rendszerszerűen működik, mint a többi visegrádi országban. A lengyelek pályázatokat hirdettek, kiválasztottak több ezer hivatalnokot, átképezték őket, és azok kormányváltásoktól függetlenül a brüsszeli források elköltésén dolgoznak. Donald Tusk 2007-ben került hatalomra, és tisztában volt azzal, hogy ha 2011-ben is nyerni akar, ahhoz az uniós pénzek maximális felhasználása a legkézenfekvőbb stratégia. Ő lett az első lengyel politikus, akinek sikerült két, egymást követő választást megnyernie.

Adam Michnik ismert lengyel publicista, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője egyszerű és világos választ adott arra, miért nincs politikai hatalmuk a lengyel oligarcháknak. Mert a politikusok – Leszek Balcerowicztól kezdve Marek Belkán és Donald Tuskon át Bronislaw Komorowskiig – ezt nem engedték meg. Távol tartották maguktól az oligarchákat. Hét évvel ezelőtt parlamenti botrány pattant ki, mert kiderült, hogy a törvényhozás úgy alakítgatott bizonyos törvényeket, hogy azok megfeleljenek a privilegizált nagyvállalkozóknak, Donald Tusk mindenkit kidobott a kormányából és a pártjából is, akinek az ügyhöz köze volt. A másik három visegrádi országban ez politikai sci-fi. A rendszerváltás óta Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban is lezajlott bizonyos mértékű fejlődés, de Lengyelországban egyenesen sikertörténetnek tartják az elmúlt huszonöt évet: a közgazdászok szerint négyszáz éve ez az ország legsikeresebb időszaka.

Bár Michniknek nem okozott gondot bármilyen kérdésre válaszolni, az ukrán válsággal kapcsolatos, a lengyeltől eltérő magyar, szlovák és cseh állsápont kapcsán csak azt tudta ismételgetni: felfoghatatlan, nem értem. Felfoghatatlan, hogy olyan országok kormányfői, amelyek a második világháború előtt átélték Csehszlovákia feldarabolását, nem látják, hogy Vlagyimir Putyin ugyanezt teszi Ukrajnában. Előbb felbukkannak a szakadárok, aztán mögéjük áll az „anyaország”, és végül átrajzolják a határokat. Végül Michnik azzal zárta: A politikusok gyakran ostobábbak, mint a nép.

Úgy tűnik, Michnik nem keres a mögött rosszindulatot, amit ostobasággal is meg lehet magyarázni. Reménykedjünk, hogy igaza van.

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora