Lengyel kacsatánc

Az biztos volt, hogy az elnökválasztás második fordulója után Lengyelország „hápogni” fog. Lengyel határon innen és túl Donald Tusk befutását várták. Ám „Kaczory” (lengyelül kacsa, a Kaczynski-ikrek beceneve) győzelme sokkal inkább a nemzetközi közvéleményt késztette hápogásra. Bár nem volt ez nagy meglepetés Lengyelországban. Sokan érezték úgy Donald Tusknak, a liberális-konzervatív Polgári Platform favoritjának a két forduló közötti tízpontos előnye ellenére is, hogy a liberális-konzervatív vonal erőtlen a Kaczynski-ikrek szocialista jóléti programba csomagolt lengyel morális megújulás eszméjével szemben. A Jog és Igazságosság (PiS) párt a pár héttel ezelőtti parlamenti választásokon is az utolsó napokban hajrázta le a Polgári Platformot. Az alacsony részvétel mellett. Hasonlóan éreztem magam is, amikor egy hónapja Varsóban járva először pillantottam meg a „President Tusk” feliratú óriásplakátokat. Régen rossz, ha egy csökkenő támogatottsággal küszködő favorit előre próbál inni a medve bőrére. Tusk a rendszerváltás győzteseire építette választási stratégiáját, kimerítve ezzel a megszólítottak lehetséges körét már az első fordulóban, amelyet meg is nyert. Lech Kaczynskinek az ikertestvére, Jaroslaw által tervezett és levezényelt kampánya a hagyományos keresztény értékek hangsúlyozásával elsősorban a szegényebb, kevésbé képzett rétegeket volt képes megszólítani. Nekik szóltak a kommunisták közéletből történő eltávolítását szorgalmazó és a kérlelhetetlen korrupcióellenes ígéretek. A meglehetősen vad kampány ellenére a baloldali szavazók – Tusk egyetlen reménysége a második fordulóban – enerváltan nézték a teljes jobboldali fordulatot. Az alig ötvenszázalékos részvétel azt mutatja, hogy a Kaczynski fivérek sikeresen vágták el a Polgári Platform útját a baloldali szavazókhoz a jóléti állam szövegével, illetve azzal, hogy a gazdagok pártjaként állították be a liberálisokat. Az sem segített a szavazók számának növelésében Tusknak, hogy éppen ez a két párt hivatott koalícióra lépni a napokban. De mit várhatunk a jobboldali fordulattól? A nagy stratéga, Jaroslaw nem lesz kormányfő, a lengyel elnök mandátuma tradicionálisan a külpolitikára koncentrálódik, s a pártok között is csak a külpolitikában van egyetértés. Ott viszont nagy: az orosz–német tengely ellenében a lengyel–amerikai szövetséget fogják erősíteni. Igazi déja vut okoz megnézni a PiS programját. A befelé forduló, izolacionista párt a kormányzati jóléti programokat, a nagy családoknak adott adókedvezményeket hangsúlyozza, és halasztani, de inkább leállítani kívánja a nagy, állami kézben lévő gazdasági ágak privatizációját. Mint a Smer nálunk, a Fidesz Magyarországon vagy az ODS Csehországban. Vidám Visegrádnak nézünk elébe.