Legyőzni Orbán Viktort

Nem lesz magyar kormányváltás kompetens hazai ellenzék nélkül.

A ma meglévő ellenzéki pártstruktúrában nem lehet a Fideszt leváltani. Nincs olyan választási törvény, amelyben ez megtörténhetne. A legnagyobb probléma az, hogy ma nincs olyan párt, amelyik a Fidesz váltópártja lehetne.

(Szelényi Iván szociológus)

Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy az a magyar szavazópolgár, akinek valamiért elege van az Orbán-korszakból, a Fidesz-kurzusból, a NER-világból, az a választó úgy érhet célt leghamarabb a kormánybuktatáshoz, ha folyamatosan szavaz – a Fidesz-kormányra. Ha önnek olyan benyomása van, mint a neves szociológus professzornak, hogy a 2010 óta kedélyesen elvegetáló úgynevezett baloldali ellenzék ebben az életben már sohasem lesz képes a kormányrúdhoz kerülni, mert a kudarc a képességekben és belterjes belső világukban van kódolva, akkor ennél még az is gyorsabb folyamatnak tűnik, ha a hatalmon lévők támogatásával azok erodálódását, kopását, elkényelmesedését, természetes politikai életciklusuk lezárását sietteti a kritikus polgár. Abszurd állítás – a kormányt támogatva hamarabb jutni el a kormányváltáshoz, mint ellenzékére szavazva –, de a paradoxon a kihívók ereje, képessége, munkahatékonysága felől nézve nem is tűnik lehetetlennek.

A politikához tehetség, hivatástudat, szakmai felkészültség, helyismeret, folyamatos munka szükségeltetik… Nem lehetséges a NER megdöntése, leváltása, akár visszaszorítása sem egy tényleges nemzeti együttműködés nélkül. Egyetlen, új ellenzéki párt kell.

(Heller Ágnes filozófus)

Talán nem véletlenül tapogatózott a tabula rasa irányába a jobboldali kurzus esküdt ellenfele, az idős filozófus asszony a 2018-as választások után. Nyilván ő is érezte, hogy a semmit háromszor-négyszer összeadva nem jutunk a valamihez, tehát más kell, új kell a másik oldalon. Ezt az utat természetesen azóta sem lelik az ellenzéki térfélen, hiszen ki akarná önként átadni kényelmes helyét, beismerve önnön alkalmatlanságát, hogy oroszlán helyett inkább bogáncsnak alkalmas a politikában. Ráadásul most nem oroszlánokra, főleg nem papírtigrisekre lenne szükségük – hanem szorgos hangyákra.

Régóta gondolom, hogy Orbán Viktor építményét politikai kihívóként minimum 8 éves munkával lehet megbontani, amely ellenzéki tevékenység kegyetlen, izzadtságos, csendes, nem látványos aprómunkával indul, ez a szervezetépítést, az országos jelenlét visszaszerzését jelenti elsősorban. Lehet legyinteni az ellenfélre, csak nem érdemes, ha le akarod gyűrni, inkább tanulmányozd sikerének összetevőit. A politikusi nehéz szakma, ha jól akarja valaki művelni: kilométerek tízezrei, fórumok százai, milliárdnyi hülyeség fegyelmezett végighallgatása, ütésállóság, munkabírás – itt kezdődik, és a siker itt még korántsem garantált. De itt kezdődik, nem performanszok, tüntetések, baráti tévéstúdiók buborékjaiban.

A helyzetünket könnyíti, hogy a szocialista-náci koalíció politikusai inkább komédiásoknak tűnnek, mint politikai vezetőknek.

(Orbán Viktor miniszterelnök)

Jól látja ezt a miniszterelnök is, akit aligha zavar az olyan ellenzéki rögeszme, mely szerint a többség már nem az övé, tehát az ellenzéket teljes összefogásra kell ösztönözni, s megjön a siker. Ezt a tévedést sok jel erősítheti, például a Fidesz valóban komikus friss szombathelyi csuklóztatása – csakhogy Vas megye székhelye nem Magyarország. Ezt már Márki-Zay Péter is érti Hódmezővásárhelyen.

Kegyetlen a csávó, le a kalappal. Az egész ellenzéki brigád Orbán tányérjából eszik.

(Dopeman, korábbi Orbán-ellenes rapper)

A gyűlölet torzítja az ítélőképességet, politikai csatába pedig csak hideg fejjel lehet menni. A magyar politikai status quo új szereplők megjelenése nélkül még sokáig megmarad. Úgy fest, idén Budapest őszi ostroma akadályozza majd a kilátást az átfogó ellenzéki szemléletmód előtt.