Légy résen!

Örülhet most a szlovák lakosság, mert a korona erősödésével előnyösebb árfolyamon ugrik az ország az eurózónába, a lakossági megtakarítások nem értéktelenednek el, a fizetések is jobban néznek ki erős koronaárfolyam mellett. Az exportőrök morognak ugyan egy kicsit, de csak fél évig, mert azután soha többé nem lesz az euróövezetben árfolyamkockázat, s a kereskedők tudják, milyen megkönnyebbülés ez. Az erős korona tehát úgymond a kisembernek jó. Nem annyira jó a munkaadóknak, mert a jobb bér egyben nagyobb bérköltséget jelent, de – szerencsére – az elvonások és az adók ugyanolyan mértékűek lesznek. Ihaj-tyuhaj, lehet örülni.

Eközben viszont ne feledjük, hogy a vígságra még egy okunk van. A politikai garnitúrák ugyanis a választási ciklusokhoz igazodva szeretnek nem éppen takarékoskodó pénzügyi politikát folytatni, a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében az adófizetők pénzét nagy szeretettel osztogatják. Az euróövezetben pedig mindennek jóval szigorúbb szabályai vannak. Míg anno Vladimír Mečiar kormánya az igazi nagy gazdasági pofonokat akkor kapta, amikor az ország külföldi adóssága már a GDP 10 százalékánál tartott, és a kormányhitelekre már 30 százalékos kamatnál sem akadt hitelező, Fico sokkal korábban kap a körmére, például, ha nem tartja be a maastrichti kritériumokat (köztük a közismert inflációs három és költségvetési deficit három százalékot). S ennek bizony a kormánygarnitúra nem örül majd. Most semmi baj, 10%-os növekedés mellett van mit osztogatni, de elég egy kis recesszió, lesz itt sírás-rívás. De nem nyúlnak le annyit, amennyit nem szégyellnek.

Van még egy szempont. Fico, bár érdekeivel nincs éppen összhangban az euró, hatalmas sikerként fogja kommunikálni az árfolyamot és a sima pénzváltást, szidva közben a kereskedelmi láncokat, boltosokat s mindenkit, aki fölfelé kerekít. Csak azt nem árulja el lányos zavarában, hogy a hat-nyolc évvel ezelőtti makrogazdasági sikerek korában nem tudta megmondani, mikor lesz jobb a polgároknak. Ő azt mondta, soha, mert – Luptákkal együtt, ha még emlékeznek rá – azt mondogatta, a grafikonokból nem lehet jóllakni.Az a jobb, az most van, s egyenes következménye az ellátó rendszerek reformjának (az egészség nem üzlet! – copyright by Fico és Mikola), a szociális halóval való visszaélés visszaszorításának (az ország lakosságát megnyomorították! – copyrigt by Fico), a munkahelyek tőke általi teremtésének (idejön a nyugati tőke kizsákmányolni népünket – copyright nincs, mert minden ősbolsevik erről ordibál a keleti blokkban) és az adórendszer reformjának (a költségvetés tönkremegy, nem győzzük finanszírozni az állami feladatokat – copyright by Schmögnerová, NEZES, Kozlík et comp.). Meg annak, amit az ország bérből és nyugdíjakból élő része megszenvedett az ezredforduló után, s most gazemberség lenne még egyszer elölről kezdeni.

Jön az euró, ha nem történik valami nagyon-nagyon rossz és meglepő, július nyolcadikán jó árfolyamot határoznak meg az európai jegybankárok, a lakosság számára az egy-két spekulatív dráguláson túl feltehetően nagyobb pénzügyi biztonságot és kiszámítható kamatokat jelent. Lehet örülni s lehet közben gondolkodni, vajon a tolvajnak és lenyomorító gazembernek titulált politikai garnitúrák kellenek-e vagy azok, akik ezt az eredményt nagyjából öt évvel késleltették – közben nemzetükért aggódtak nyilvánosan. S ők tértek vissza a kormányzásba, úgyhogy az sem baj, ha résen leszünk ezután is.