<p>Olimpiai szellemben készülhet a magyarországi ellenzék az idei harmadik választásra: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ami alatt elsősorban azt értem, hogy a részvételről szóló döntés az a kulcsfontosságú mozzanat, ami meghatározza az ellenzék viszonyát az Orbán-rendszerhez.</p>
Látványkampány
Az EBESZ jóvoltából hivatalos helyről is tudható, hogy a tavaszi országgyűlési választás tisztasága kívánnivalót hagyott maga után. Nem ezért vesztett az ellenzék, ám a kétharmados eredménybe belejátszott. Ezt követően a kormányoldal szánt szándékkal létrehozott egy életképtelen fővárosi közgyűlési konstrukciót, hogy még az esélyét is elkerülje a baloldali-liberális pártok budapesti többségének. Ezen felül a miniszterelnök és ideológusai világosan tudtunkra adták, hogy a kormány rendszert épít, az ellenzék pedig a rendszeren kívül helyezkedik el. A kormány ellenzőinek kívül tágasabb. Ennél fogva az ellenzék választáson történő részvétele kevéssé szólhat a rendszer megrengetéséről, hiszen a játékszabályokat pontosan úgy alakították ki, hogy a Fideszen kívül más párt ne győzhessen. Ettől még igaz, hogy az ellenzék széttagolt, és elemeiben is gyenge, ám ennek részben – persze tényleg csak részben – az is az oka, hogy olyan politikai alkukba és rivalizálásba kényszerült, amelyek szinte megnyerhetetlenek.
Nem mentség ez az ellenzék saját hibáira, amelyeknek száma egyre gyarapszik. Az önkormányzati választás előkészületei és eddigi történései afféle tünetkampányként értelmezhetők: ami baj az identitások és a szervezetek gyengeségéből, az egymással folytatott harcokból, meg a tisztázatlan belviszonyokból adódhat, az most mind a felszínre tör.
Mindez egy olyan kampány során történik, amelynek látszólag minden korábbinál nagyobb a tétje, hiszen most először négy helyett öt évre választunk helyhatóságokat. Valójában azonban 1990 óta még soha nem volt ennyire súlytalan a helyi kormányzás: intézményeit, pénzét, politikai hatalmát egyaránt államosították, mozgástér alig maradt. Így az ellenzék szereplésének tétje csak félig-meddig az, hogy létrejönnek-e a Fidesz-kormányzás ellensúlyát jelentő önkormányzatok, s hogy lesznek-e olyan vezetők, akik nem a miniszterelnök szinkronhangjaként szólalnak meg saját településükön.
A legfontosabb a látszódás. Az ellenzéki erők hírt akarnak adni magukról a választóknak, s ez ésszerű, mert bizonyíthatják: mégsem egyedül a Fideszé az ország. Ám e vállalkozás kockázatot is hordoz. Az országos figyelemmel övezett településeken folytatott rossz kampány, illetve gyenge eredmények esetén az Orbán-rendszert ellenzők passzivitása tovább fokozódhat, amivel a rendszer szavatossági ideje hosszabbodik.
A szerző magyarországi politológus
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.