Látlelet

Mari néni nem érzi jól magát mostanában. Ha számba venné, mi mindene fáj, sosem érne a lista végére, de hát nem csoda, hiszen nyolcvanötödik évébe lépett nemrégiben. Orvost ritkán látott ezelőtt, de most rá van szorulva, ha nem akarja, hogy minden perc kínlódás legyen. Az összekuporgatott csekélyke nyugdíjból futja még az orvos húszasára, csak a gyógyszer ne legyen drága, mert akkor vacsorára csak lágy tojás jut egy szelet száraz kenyérrel. De Mari néni nem nagy étkű mostanság, és különben is: a sovány vacsorák árán szokott csokoládét venni a helyre unokáknak. Ha már rászánta magát, elballag az orvosi rendelőbe, pedig nem szeret ő a városi utcákon járni, az a sok nagy kockaház mindig riasztotta. A lánya felköltöztette a nagyvárosba, mert hát nem tudunk mi naponta leugrani anyukához falura, hogy ellássuk, meg aztán mindig történhet valami váratlan, tessék csak feljönni a garzonlakásba, legalább nem kell egész életében a tyúkokat etetnie meg a földet túrnia anyukának.

Mari néni nem vitatkozós természetű, otthagyta a gondozatlan parasztházat az angolvécé és a központi fűtés kedvéért, hátha akkor gyakrabban látja a családot. Ez a vágya ugyan nem teljesült, de Mari néni nem csügged, igyekszik kapcsolatot teremteni az örökké rohanó családtagokkal. Most sem egyedül vág neki a vizsgálattal járó tortúráknak, a lánya elkíséri.

A nővérke nem kérdi, mi a gond, a húszast kéri, addig ne is panaszkodjon a szegény beteg, ő senki sirámait nem fogja feleslegesen hallgatni. A doktornő máris végez az előzővel, be lehet fáradni.

Hideg szemek mérik végig Mari nénit, aztán a firtató kérdés, mi hát a panasz. Szédül, gyenge, fájnak az ízületei, kezdi sorolni Mari néni lánya, ám az orvosnő ráförmed, nem őt kérdezte, miért nem a páciens válaszol. Nem ért szlovákul, mondja szemlesütve az ifjabb Mária.

Gonosz fények villannak a doktori szemekben, a gyógyítás angyala tessék-lássék megvizsgálja a beteg öregasszonyt, majd írógéphez ül, és szélsebesen bepötyögi a látleletbe, az orvosi műszavak mellé: „A pácienst a lánya kísérte, mivel nem beszéli az államnyelvet!” Aztán receptet ír, és mikor átadja, nagyon vigyáz, nehogy ujjai hozzáérjenek Mari néni ráncos kezéhez.