Korunk egyik legjobb zenekara jön a Pohodára

Sokan az indie műfaj megmentőinek tekintik őket, mások nem is ide sorolják a Dublinból Londonba emigrált zenekart. Annyi bizonyos, hogy új életet leheltek az egyre inkább ellaposodó post-punk stílusba, és amikor a kritikusok már majdnem begyömöszölték őket ebbe a fiókba, radikális váltásra szánták el magukat. 

Augusztus végén megjelent negyedik albumukon (Romance) 

a zordabb textúrák, a hip-hopos ütemek, a shoegaze-es hangzások és a kortárs elektronika felé nyúltak, 

parádésan egyensúlyozva a punk-retró és a 21. századi esztétika határán. 

A zenei paletta mindkét széléről vannak híres rajongóik, mint például Alex Turner az Arctic Monkeys-ból (velük turnéztak is együtt), Suzanne Vega, aki többéves hallgatás után az ő inspirációjukra adott ki új dalt, vagy Elton John, aki a jelenlegi legjobb zenekarnak tartja őket. 

A kezdetekről

Grain Chatten (ének), Carlos O’Connell (gitár), Conor Curley (gitár), Conor Deegan (basszusgitár) és Tom Coll (dob) egy zenei főiskolán találkoztak a 2010-es évek közepén, ahol az irodalom, a költészet szeretete hozta össze őket. 

Első közös projektjük nem is lemez lett, hanem egy versantológia, melyben a beat-korszak költőinek, és azok követőinek műveit adták közre. 

Első dalaik pedig olyannyira szövegközpontúak voltak, mintha a zene csak eszköz lenne számukra gondolataik közléséhez. De mivel a tagok külön-külön is sokat kísérleteztek különböző hangzásokkal, együtt pedig egy üdítően rendezetlen, karcos és provokatív zenei kommandó benyomását keltették, akiknek semmi se szent, de minden átformálható, már 2019-es bemutatkozó albumuk hatalmas sikert aratott. 

Azóta pedig nincs megállás, rajongóik száma folyamatosan növekszik, az új albumból például már az első héten több mint kétszer annyit adtak el, mint az azt megelőző 2022-es Skinty Fia címűből. Eddigi pályafutásuk legnagyobb koncertjét jövő augusztusra időzítették a 45 000 fős londoni Finsbury Parkba, amire már most minden jegy elkelt. 

Ez a punk nem halott, ez a punk mai

A Fontaines D.C. titka talán az, hogy magukba foglalnak mindent, amit szerettünk a punk-érából, de karcossága ellenére ez már egyértelműen huszonegyedik századi zene, sőt, a jövőt is előrevetíti. 

Énekesük olyan, mintha Liam és Noel Gallagher normálisra sikeredett kisöccse volna: a karizma, a kinézet, a sokszor flegmának tűnő énekstílus, sőt nagyjából még a hangszín is stimmel.

Ő viszont nem egy önmagát istenítő rocksztár, hanem egy autentikus ír fiatal benyomását kelti, aki már rég leszedte szobája faláról az Oasis-posztereket, már ha egyáltalán voltak neki. (Az Oasis visszatérése kapcsán például azt nyilatkozták a zenekar tagjai, hogy ez egyáltalán nem érdekli őket). 

Sokak szerint az övék volt az idei Sziget fesztivál legjobb koncertje. Budapestre jövőre is visszatérnek – aki úgy érzi, nem tud várni a július 10 - 12. között zajló Pohoda fesztiválig, vagy jobban szereti a klubkoncerteket, már június 21-én megnézheti őket a Barba Negrában.