Lassan siessünk!

Nekem nyűg a karácsonyi vásárlás, a minap egy újságtesztből ez derült ki. De nem halogathatom tovább. Muszáj indulni. Hirtelen eszembe jutnak gyermekkorom decemberei. Milyen boldogan császkáltam a környék egyetlen áruházában! S eldöntöttem, ha nagy leszek, sok pénzem lesz, és már hetekkel az ünnep előtt vásárolni fogok. Még karácsonyi hangulatom is volt. Ennyi év távlatából nem emlékszem, milyen az, de volt, az tuti. Na, elég a nosztalgiázásból, indulok, hiszen holnap megint dolgozom. De vajon hol siklott félre az életem? Mindegy, hagyjuk. Szerencse, hogy időközben az egyetlen áruház mellé sok bevásárlóközpontot építettek, az egyikben majd letudom a kötelességemet. Két és fél órám van rá.

A bejáratnál nagy hirdetés fogad, rajta a felirattal: minél nagyobb az ajándék, annál boldogabb a karácsony. Való igaz, például egy háznak jobban örülnék, mint egy autónak... Idebent ember nagyságú Mikulás énekel és táncikál. – Apa, mit hajlong itt ez a köcsög? – kérdi egy öt év körüli kisfiú. Úristen, ez a kölyök nem tiszteli a Nagyszakállút!? Sok az ember, tülekednek, virít róluk, hogy a csoportomból valók. Biztos ők is tesztelték magukat. Végre találok egy hasznosat, na, ezt megveszem, fizetek. Jézusom, hol van a sor vége? Ez ilyen lassan halad? Közben már harmadszor hallom a hangszóróból a Last Christmast. Gyermekkoromban valahogy ez is szebben szólt. Azt hiszem, felnőttem. És ezt itt, sorban állva kell megállapítanom? Végre sorra kerülök. Jó nehéz a szatyor. Nézem az órám, letelt a vásárlásra szánt idő. Még betérek egy ajándékboltba. – Vannak szép exkluzív kulcstartóink – mondja a hölgy, aztán kéri, soroljam, hogy hívják a szeretteimet. Sorolom. Még (kereszt)névre szóló tollat is csomagoltatok melléjük. Ez ilyen karácsony lesz, mindenki kulcstartót és tollat kap tőlem. Kifelé menet teszek egy pillantást a gumivárban önfeledten játszadozó gyermekekre. Egy apa kérleli a kislányát. – Tímea, lassan siessünk, maminak még nem vettünk semmit – mondja. Hát igen, lassan siessünk! Hiszen már csak egy-két nap van hátra karácsonyig. Mennyi is pontosan? Odaszólok a „köcsög Mikulásnak”, hogy jövőre, veled, ugyanitt, ám ő csak énekel és táncol tovább. A bejáratnál ismét elolvasom a hirdetést. A kulcstartó és toll ugyan nem számít nagy ajándéknak, ennek ellenére remélem, boldog karácsony vár rám. Végre nem az ajándékozásról fog szólni. Sietek, mindjárt kezdődik az esti film. Francba, a szatyrom füle is most szakad el.