Lármázás Pozsonyban

Bukarestben viszonylagos csend honol, Budapesten és főleg Pozsonyban viszont elszabadulni látszanak az indulatok a státustörvény körül. Azért is, mert az utóbbi két fővárosban a magyar jogi norma ügye a közelgő választási kampány, és ezáltal pártcsatározások eszközévé süllyedt.

Nem nehéz kibogozni, vajon mi minden okozhatta a sokáig hallgató szlovák politikusok hirtelen felbuzgó lármázását. Az egyik ok kétségtelenül az, hogy az Orbán-kabinet egy ideig túl biztos volt a dolgában és nagyon későn kezdte az érdemi egyeztetéseket az érintett szomszédos kormányokkal. Emiatt – valamint a partnerek halogató taktikájának következményeként – aztán a magyar kormány időzavarba került. ĺgy aztán december végén érthetően a leghangosabb bírálóval, a románokkal iparkodott egyezségre jutni, ami sikerült is. Már maga ez a tény felbőszítette a szlovák nacionalistákat, akik nyilvánvalóan abban bíztak, hogy Bukarest bekeményít, igyekszik majd távol tartani a romániai magyarokat a kedvezményektől és ezután Pozsony is tiltó rendelkezéseket hozhat. Az is hergelte a szlovák politikusokat, hogy a magyar kormányfő és Németh Zsolt az óév végéig csak Bukaresttel igyekezett szót érteni. Szlovákiával pedig ezalatt szakértői – a Národna Obroda kommentárja szerint másodrangú, döntési joggal nem felruházott személyek részvételével – és diplomáciai egyeztetések zajlottak. ĺgy aztán az országot méltatlan helyzetbe hozták – okoskodott tovább az újságíró –, hiszen az új esztendőben úgy lépett hatályba a státustörvény, hogy Pozsony, a román kormánnyal ellentétben, nem bólintott rá.

Mindezek után sok szlovák politikus feljogosítva érezte magát arra, hogy újabb össztüzet indítson a magyarokra és a Magyar Koalíció Pártjára. A KDH előjött a farbával, és valamiféle törvénnyel szeretné hatástalanítani Szlovákiában a magyar jogi normát, s még a kisantant rossz szellemét is kieresztené a palackból. Elsőként Anna Malíková dicsérte meg őket, aki már az MKP képviselőit is megfosztaná a mandátumuktól, ha azok is magyarigazolványért folyamodnak. Sőt, mindenhol megtiltaná a státustörvény alkalmazását, ha tudná.

A koalíciós tanács holnapi ülésén nyilván az SDĽ és az SOP vezetői is önfeledt csatakiáltásokkal csatlakoznak az újabb nacionalista összeboruláshoz, amelytől mindannyian alacsony támogatottságuk növekedését remélik. Nem is mellékesen pedig szeretnék megfélemlíteni a kedvezménytörvény iránt érdeklődők nagy részét. A nagyobb hatás kedvéért a parlamentben feltehetően még újabb magyarellenes élvezkedéstől és magamutogatástól sem riadnak vissza. Mindeközben tudatosan, vagy kellő tájékozottság hiányában hallgatnak arról, hogy a külföldi szlovákok jogállásáról rendelkező dokumentum például a magyar státustörvénnyel összehansonlítva a sokat vitatott munkavállalás – méghozzá a korlátan ideig tartó munkavállalás! – terén összehasonlíthatatlanul nagyobb jogokat szavatol az érintett honfitársaknak. S azt sem nagyon szellőztetik a közvélemény előtt, hogy a magyar tannyelvű iskolák támogatásának módjáról még nem született végrehajtó rendelkezés, tehat erről a leginkább vitatott javaslatról lehet és kell is egyeztetni. Az egyre nagyobb ricsajban elvész František Šebejnek, a pozsonyi törvényhozás integrációs bizottsága elnökének a véleménye, aki nem tartja teljesen indokoltnak a státustörvény körüli szlovák hangzavart, amely helyett indulatoktól mentes, higgadt tárgyalásokat javasolt, ami egyébként mindkét ország alapvető érdeke.

Mert ma már nem a megfélemlítések és a tiltások idejét éljük. S amire a szlovéniai olasz, az albániai görög kisebbségnek vagy a külföldön élő portugálnak, szlováknak, románnak joga van, attól a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarokat sem lehet megfosztani. Akiknek a túlnyomó többsége – néhány végrehajtó rendelkezés késése s a jórészt mesteségesen és önző politikai szándékból kavart indulatok ellenére – élni kíván a státustörvény adta lehetőségekkel, mert azok segíthetik nemzeti azonosságtudatunk megőrzését és boldogulásunkat.