Lap nélkül

Hétgyerekes családanya. Régészet és közgazdaságtan után végül orvosként végzett. Német, de az első harminc évét Brüsszelben töltötte. Apja tartományi miniszterelnök volt Németországban.
Ursula von der Leyen kerülhet az Európai Bizottság élére, ha az Európai Parlament is megszavazza. 

Váratlan fordulattal kedd este az állam- és kormányfők döntését a Twitteren közölte Donald Tusk. A német szövetségi védelmi minisztert jelölték Juncker utódjául. A döntés sok szempontból meglepetés: először is gyorsan megszületett – az addigi árokásás után. Másrészt először kerülhet nő erre a posztra. Harmadrészt: hat évtized után foglalhatja el német politikus a legnagyobb uniós intézmény vezetői székét.

A politikuscsaládban felnőtt von der Leyen jól ismeri Brüsszelt, apja az unió elődintézményében, az Európai Gazdasági Közösségben töltött be fontos pozíciókat. Ő maga pedig Merkel különböző kormányaiban vitte a családi, egészségügyi és legutóbb a hadügyi-védelmi portfóliót. Az utóbbi poszton kiemelkedően aktív volt, ami persze sok kritikát is hozott neki, de egyvalami tény: láthatóvá tette a német haderőt, és megnevezte az előtte álló kihívásokat is. Emellett a német külpolitikába az ő vezetésével csempészték vissza a hadsereget.

Ha pedig az egész uniós megállapodáscsomagot nézzük a négy személyről, érdekes mérleget vonhatunk. Ahogy az megjósolható volt, ha német kerül a Bizottság élére, akkor a másik fontos posztot franciának kell osztani. Így az Európai Központi Bank vezetésére Christine Lagarde-ot jelölik, aki jelenleg a Nemzetközi Valutalap vezetője. Közép-európai szemmel nézve elég csúnyán ki lett semmizve a régió. A külügyi főképviselői posztot a spanyol külügyminiszter, míg a Tanács elnöki székét a belga miniszterelnök kapja. Sem bolgár, sem szlovák, és messze nem magyar befutókat látunk.

Ez több dolgot mutathat. Ami világos, hogy a régiónk bármennyire „motorja” is a gazdasági növekedésnek, ezt politikai erővé kell konvertálni ahhoz, hogy bejussunk az intézményvezetésbe. A lobbi és érdekérvényesítés fontos, és azt is látni kell, hogy ez esetben néha több generációt igénylő dolog: 

egyszerűen még csak a startvonal után pár méterrel jár a régiónk.

Nemhogy dinasztiák nincsenek, de még egy-egy karrier is csak a közepén járhat, amely a rendszerváltáskor indult. Így aztán nehezebb a sok jó nyugati jelölttel versenyezni.

Másrészt az is ott húzódhat a döntés hátterében – amely egyébként egy taktikai tartózkodás (Merkel) mellett, teljes összhangban született – hogy a Párizs–Berlin tengely most kezd gyorsítani. Vagy úgy is mondhatjuk, indulhat az integráció mélyítése, a következő kör. Ez pedig belső körnek tűnik az összkép alapján, ami viszont történelmileg rosszkor feldobott üzenet, hiszen éppen a kelet–nyugat közti szakadék mélyülését láttuk az elmúlt években, például a migráció kérdésében, de több más témában is.

Merkel és a német CDU szelleme pedig velünk marad, ami különösen izgalmas lesz Budapestről és Varsóból nézve, hiszen így az új Bizottság nem indíthatja teljesen tiszta lappal e két országot.