Kultúra két hullám között

Amióta zöldre váltott a szemafor, egymást érik a rendezvények kis hazánkban. Az ember csak kapkodja a fejét. Persze értem én, hogy a művészek ki vannak éhezve a fellépésekre, illetve pénzt akarnak keresni, a szervezőknek el kell költeniük a rendezvényekre kapott támogatást, illetve szintén pénzt akarnak keresni, a közönség pedig hálásan özönlik a szabadtéri koncertekre, színházba, moziba. Szlovákiai filmbemutatókból júliusban 27-et számoltam össze, augusztusra 22, szeptemberre 20 premiert időzítettek a forgalmazók – most szakad ránk a tavalyról maradt filmtermés is. A szeptember persze eléggé kérdőjeles, sőt, már egy augusztus végi óvatos fesztivál szervezői is aggódnak. Mert nemcsak a virológusok, hanem a matematikusok is kongatják a vészharangot: a külföldi járványadatok és a hazai átoltottság szintje alapján pontosan ki lehet számolni, mikor csap le ránk a harmadik hullám. Biztos létezik már erre is egy képlet, hogy mit mivel kell szorozni, osztani. A valószínűségszámítás komoly tudomány, olyannyira, hogy már-már művészet, és a számok könyörtelenek, azaz nem lehet kimagyarázni őket, mint a rossz politikai döntéseket. Csak a végeredményt mondom most: ha meg akarnánk úszni a delta variáns elterjedését, akkor jelenleg otthon kellene ülnünk a fenekünkön, és a boltba is „szkafanderben” kellene mennünk. Ehelyett látjuk, mi zajlik: hedonizmus és dolce vita. Olyan ez, mint amikor a viharjelzés ellenére csak azért is kihajózik az ember, mondván, hogy simán visszaér a partra, mire jön a vihar. Azon a híren már meg sem lepődtem a minap, hogy az interneten öt euróért árulnak hamisított teszteredményeket. És persze azon sem, hogy a kormány pénzt ígért az oltásért, és azoknak is fizetnek, akik rábeszélnek valakit az oltásra. Ezt már a végső kétségbeesés jelének tartom, vagyis elfogytak a hatékonynak ítélt agitációs módszerek, az illetékeseknek fogalmuk sincs, hogyan növeljék az oltási kedvet. A számomra legszimpatikusabb ötlettel Pozsony főpolgármestere állt elő: a kétszer beoltottak éves bérletet nyerhetnek a városi tömegközlekedésre. Nem is kell hozzá állandó pozsonyi lakhely. Hatvan ilyen ingyenbérletet sorsolnak ki augusztus végéig, természetesen azonnal jelentkeztem a játékba, hiszen a tavalyi éves bérletemet hozzávetőleg hat hónapig tudtam használni. Karikó Katalin mondta nemrég a tízmillió vírusszakértő országában, hogy az emberek annyi mindent összeolvasnak a Facebookon, hogy már a kis dolgokról is egyre többet tudnak, és ha ez így megy tovább, a semmiről mindent tudni fognak. Nos, én is pont ettől félek – ha nem is sikerült ilyen szépen megfogalmaznom.