Külpolitika, mint elterelő manőver

A változásokban alighanem nagy szerepe van annak, hogy az oroszbarátsággal nemcsak vádolt, hanem lebukó Michael T. Flynn végleg eltűnt Trump mellől. Emellett a Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) is anélkül a Steven Bannon nélkül ülésezik már, aki a Breitbart nevű, a fake newsokat, vagyis álhíreket sem megvető híroldal főszerkesztői székéből került az elnök kampánycsapatába.

Trump szempontjából a belpolitikai kudarcok is indokolják a határozott külpolitikai fellépést. Az Obamacare társadalombiztosítási csomag kiiktatását megcélzó elnök csúfos kudarcot vallott: a törvényhozás nem fogadta el az új törvényt, ami a Fehér Ház és a Republikánus párt közti kiegyensúlyozatlan kapcsolatot mutatja. Ezért egyszerűbb az elnöknek most külpolitikai téren megszerezni a konzervatívok jóindulatát. Más kérdés, hogy a Trump-szavazók nem kis része éppen azért szavazott az ingatlanmágnásra, mert elhitte neki, hogy Amerikát visszavonja a világ csendőrének szerepéből, csakhogy a világgazdaságban betöltött szerepéhez elengedhetetlen Washington számára, hogy a válsággócokban jelen legyen és megmutassa izmait. Ez még Trump századik, a Fehér Házban töltött napja előtt bekövetkezett.

Másrészt az is látszik, hogy sem a törvényhozással, de még a saját pártjával sem lesz egyszerű az együttműködés. Emiatt határozottságot és gyors eredményeket kell felmutatnia – ez egyébként is a kedvenc műfaja. Ezt pedig mindig is a külpolitikában volt egyszerűbb az amerikai elnöki rendszerben. Egyébként Francois Hollande francia elnök is próbálkozott ilyesmivel mandátuma első felében, sikeres afrikai beavatkozásokkal próbálta elterelni a figyelmet a hazai gazdasági problémákról.

Hogy vajon a Közép-Európai Egyetemet (CEU) veszélybe sodró magyar törvény is „csak” egy figyelemelterelő lépés, amely a külpolitikai feszültséget burokként azonnal az ország köré vonta, vagy más hatalomtechnikai érv indokolta, még nem derült ki. Az viszont az amerikai külügyi helyettes államtitkár budapesti látogatása után biztossá vált, hogy a Trump adminisztráció nem kíván a magyar miniszterelnök segítségére sietni, sőt, kifejezetten értésére adta, hogy Orbánnak erről a CEU-val kell tárgyalnia.

A külpolitikai elterelő manőverezéseknek is mindig megvannak a kockázatai, legyen szó Szíriáról, Franciaországról vagy Magyarországról.