Krimi és valóság

Meghökkent, és egy pillanatra teljesen megmerevedett (az arca). Aztán gúnyosan végigmért. Én a helyedben nem dicsekednék ezzel, mondta. A krimi burzsoá csökevény, menekülés a valóságból a képzelet ingoványos (!!) világába. Nem méltó egyetemistákhoz, pontosabban nem biztos, hogy egy krimit olvasó lánynak az egyetemen van a helye, ahol komoly, elkötelezett fiatal helyét foglalja. Kérdésemet, hogy akkor hol van a helye, gőgösen ignorálta, aztán megvádolt, hogy biztosan pöttyös könyveken nőttem fel, hát nem csoda, hogy csak a krimikig jutottam. Egy finom lelkű nő nem leli örömét a gyilkosságokban és az erőszakban! Például a forradalmakban? Kérdeztem. De ő csak folytatta, hogy egy finom, okos, értelmiséginek készülő lány nem durva dolgokkal foglalkozik. Jó, akkor én egy értelmiséginek készülő durva lány vagyok, te meg egy hatalmas sznob, mondtam mérgesen. Hát, egy finom nő, biztos, hogy nem így beszél, sőt, bizonyos helyzetekben inkább meg sem szólal, felelte gőgösen.

Nemrég családi erőszak áldozatává vált nők vallomásait olvastam. Nem krimi, valóság. S visszaköszönt, amit akkor hallottam: a finom nő meg se szólal. Sokáig. Békésen hagyja, hogy sértegessék, sőt attól még finomabb lesz, ha azt is hagyja, hogy megverjék, más módon is bántalmazzák. A finom nő nem szereti az erőszakot, azt sem, amit rajta követnek el, na de ki beszél itt erőszakról? Csak veszekedtek egy kicsit, közben kapott két akkora pofont, hogy nekiesett a szekrény sarkának, az még nem erőszak! Különben is, szegény ember, akkora nyomás alatt van a munkában, nem csoda, hogy otthon agresszív, de hát ez se erőszak, ugye?

Sok nő már annyira kifinomul, hogy saját magával is elhiteti, az ura egy áldott, békés természetű ember, valójában ő az, a nő, aki folyton kiprovokálja, hogy fenyegesse, üsse már meg, zárja be, vegye el a pénzét, neki nem tetsző szexuális praktikákra kényszerítse stb. S mindezért, ami ugye nem erőszak, a finom nő még szégyelli is magát. Miközben a férfi – lehet ám finom, művelt is! – cselekszik. Vannak persze családok, ahol a nő terrorizál, s férfi és gyermek az áldozat, sőt olyanok is, ahol közösen bántanak szóval, tettekkel gyermekeket és/vagy időseket, szülőket, de a családi erőszak nagyrészt még ma is a nők ellen irányul.

A múlt? Az entellektüel finom férfiút évtizedekig nem láttam. Nemrég a vonaton találkoztam vele. Divatos skandináv krimit olvasott. Hiába, az idők változnak. Az emberek meg durvulnak (?).