Kreatív árszabás

Egészen kreatív eszközökhöz nyúltak a légitársaságok – főleg a fapadosok –, hogy pluszbevételre tegyenek szert. Amíg csak utazni szeretnénk, minden, ma már extra szolgáltatás nélkül, addig ezt észre sem vesszük. De mihelyt egy kicsit többre vágyunk, vérszemet kapnak, és elkezdődik a véget nem érő modern kori pénzgyűjtés...

Június beköszöntével megérkezett az utazási főszezon előszele, az árak alapján már azt gondolnánk, eljött a csúcsidőszak, de lesz ez még drágább is. Minden szolgáltató – légitársaság, szálloda, utazási iroda – most próbálja meg mérsékelni a korábbi időszakból származó veszteségeit, és az egekbe tolják az árakat úgy, hogy hozzátesznek egy kis emelkedő energia- és üzemanyagárakkal való inflációs érvelést, mondván: hiszen a járvány miatt sokba került a túlélés.

A fapados légitársaságok pedig igencsak leleményesek, és óriási mennyiségű pénzlehúzó módszert vetnek be, hogy a már amúgy is drága repülőjegy lehetőleg még többe kerüljön. Ezt pedig mindenképpen érdemes szem előtt tartani, amikor az olcsó nyaralás reményében éppen ilyen, egyénileg szervezett utazásban látjuk a megoldást a méregdrága üdülésre. A fapadosok megjelenése gyakorlatilag mindenki számára elérhetővé tette a repülést. Ki ne emlékezne még az egykoronás, később pedig az egyeurós jegyekre? Repült boldog-boldogtalan! Akkor még a normál méretű kézipoggyászt, a kisebb fedélzeti ellátást sokszor tartalmazta a jegyár. Igaz, az árhoz mindig hozzáadták a reptéri illetékeket és adókat, de még így is megérte. Később az összes légitársaság meghirdetett árában már benne volt minden, amit mindenképpen ki kell fizetni, de semmi, ami nem tartozik feltétlen az utazáshoz. A nagy méretű kézipoggyász hátizsák méretűre zsugorodott, a fedélzeti ellátás árai az egekbe szöktek, de sokat kell fizetni a feladott csomagért, az elsőbbségi beszállásért, az ülőhelyért is. Így sokszor az akciós 10–20 eurós jegy – ha több „extra” szolgáltatást veszünk –, gyorsan eléri a 100 vagy annál is több eurót. És ez még csak egy irány...

Úgy látszik, ez nem volt elég, így most megjelentek a kreatív pénzgyűjtési módszerek is. Ha egy baráti társaság vagy család (amel egy jegyben foglalt) egymás mellett szeretne ülni, akkor ezért felárat számláznak, mert a rendszer szándékosan a gép különböző helyére adja a székszámokat számukra – hiszen tudják, hogy az egymás melletti ülésért sokan megnyitják a pénztárcájukat. Korábban ez az alapár részét képezte, és sok nemzeti légitársaságnál most is magától értetődő, hogy akik egyben foglalnak, azok együtt akarnak utazni, felár nélkül. A fapadosok nem így gondolják. Ha akár egy centivel is nagyobb a kézipoggyász, mint az előírt, máris fizetni kell, nem is keveset – ez pedig a check-innél derül ki, időstresszben, így a legtöbb utas a „mindegy most már, csak legyünk túl rajta” jeligére habozás nélkül fizet – 50, 70 vagy akár 100 eurót is. S hogy erre minél nagyobb esély legyen, negyedévente, félévente módosítják a poggyászok maximális méretét, hogy aki rutinból utazik, az is legalább egyszer fennakadjon a rostán, és fizessen. Ha pedig törlik a járatot vagy jelentős a késés, a legtöbb esetben magára hagyják az utast, oldja meg, ahogy tudja. Aki pedig reklamál, azt szinte azonnal elutasítják, rendkívüli körülményre, újabban pedig a járványra hivatkozva. Ha baj van, az utas azonnal megtapasztalja: az „olcsóságnak” ára van. Megtudjuk, miért hívjuk fapadosnak ezeket a légitársaságokat.

Van viszont egy jó hírünk: a kreatív sarcolásnak lassan elérünk a határára, gyakorlatilag ma már minden feláras, nem nagyon tudnak kitalálni újabb „extrákat”, amiért fizetni kellene. Talán addig még a fapadosoknál sem jutunk el, hogy felárat számoljanak fel azért is, hogy ne szórjanak rajzszöget az ülésekre...