Közösségi kaszinó

Elég egy rossz döntés. És akkor a gyakori használat miatt fellépő mentális zavarról, az álhírek és az összeesküvés-elméletek folyamatos fogyasztásának és terjesztésének társadalomra káros hatásáról még nem is beszéltünk...

Ezzel kapcsolatos hír, hogy a seattle-i állami iskolák pert indítottak a technológiai óriáscégek ellen a közösségi média által okozott károk miatt. Az iskolák szerint ugyanis éppen ezek a cégek a felelősek azért, hogy a diákok körében egyre gyakoribb és súlyosabb a mentális egészséget sújtó válság, ez pedig közvetlenül befolyásolja az intézmények oktatási feladatainak teljesítését. A beperelt cégek között olyan óriások vannak, mint a Facebook, a Google, a TikTok, az Snapchat vagy éppen az Instagram. Bár a per hírére a közösségi hálókat üzemeltető cégek igyekeztek felsorolni, hogy mi mindent tesznek, hogy a fiatalabb generációt ne érje sérülés, és megóvják őket a veszélyektől, de pontosan tudjuk, hogy ez csak marketing, csak duma. Számukra ugyanis éppen az a célrave-zető, ha minél több időt tölt a fiatal és nem fiatal egyaránt a platformon, lehetőleg olyan tartalmakat zúdítva rá, amelyek „reakciókat” váltanak ki belőle – hiszen ezzel még tovább ott tartható, és ebből lesz a bevétel. Bármi áron.

A kereset szerint a most beperelt technológiai óriások kihasználták a fiatalok sérülékeny, sebezhető agyát, diákok tízmilliói estek a túlzott használatból fakadó pozitív visszacsatolás csapdájába. Ennek eredményeként ezek a diákok rosszabbul teljesítenek az iskolákban, és hogy ezt a problémát kezelni tudják a tanárok, ha lehet, fel kell készíteni a pedagógusokat arra, hogy enyhítsék a károkat. Ezért kártérítést követelnek a felsorolt cégektől, és az amerikai jogrendszerben akár meg is nyerhetik a pert.

Bár most a fiatalokról van szó, ez a felnőtt lakosságra is érvényes – nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem mindenhol a világon, így hazánkban is –, hogy egyre több időt tölt a közösségi portálokon, sokak magánéletéből már eltűntek a valódi barátok, csak a virtuális ismerősökkel tartják a kapcsolatot. A mindennapokról, a fontosabb történésekről vagy az utazásról készült képeket, élménybeszámolókat már nem élőben prezentálja, hiszen „ott van az oldalamon, nézd meg”. Mint egy faliújság. Így a valódi barátságok fellazulnak, megszűnnek, már csak a közösségi média felületein talál megértésre.

S hogy egyre népszerűbb legyen, folyamatosan jelen kell lennie, vadásznia kell a lájkokat. Bármi (lényegtelen) történik az életében, azt gyorsan posztolni kell, és még be se küldte a tartalmat, máris azon izgul, vajon mennyien reagálnak majd rá, mennyi lájkot, azaz pozitív visszajelzést kap a poszt.

Pontosan ez az, amit a seattle-i állami iskolák nehezményeznek, és a perrel ennek a jelenségnek szeretnének gátat vetni. Mert megfékezni, sajnos, már nem tudják. Nincs az a szenvedélybetegség, ami ilyen gyorsan, ennyi embert tudott volna fogságába ejteni! A többi ellen mégis küzdünk, ezt pedig elnézzük. Egy-egy per, uniós szabálytervezet felbukkan ugyan, de ez már olyan, mint halottnak a csók. Ez a hajó már elúszni látszik.

Pedig lenne megoldás, és ehhez nem is kellenének bírósági tárgyalások, törvények, elég lenne, ha az emberek saját maguk által megosztott adataiból meggazdagodó cégek végre belátnák, a pénz nem minden, vagy legalább ne a „bármi áron haszon” legyen a szlogen. Hogy a közösségi média kiegészítője, hasznos társa legyen a mindennapi életünknek, ne pedig a káros szenvedély(betegség)e. Lájk!