Közös félelmeink

Tényleg homlokegyenest mást gondolunk a világról, mint politikai ellenlábasaink, máshová szavazó polgártársaink? 

Egy kutatás szerint  a közösségi médiából áradó őrjöngés dacára az amerikaiak sokkal hasonlóbban gondolkodnak – ott – sarkosnak tartott kérdésekről, mint gondolnánk. A kutatók a PC (a „politikailag helyes beszéd”) kultúrája körül vizsgálódtak, jó nagy, 8 ezres mintán. (Tudják, ez az az alapvetően balos, elsősorban nyelvi elvárásrendszer, mely szerint még egy parlamenti képviselőt sem helyes lecigányozni, és ami ellen Trump és Orbán is háborút hirdetett, bár nálunk messze nincs olyan kultúrája, mint a tengerentúlon.) 

A bevándorlás, a fehérek privilégiumai vagy a szexuális zaklatások tekintetében az amerikaiaknak csak egyharmada vall a középtől élesen eltérő nézeteket a bal és a jobboldal szélén. A kétharmadnak, akiket a kutatók „fáradt többségnek” neveztek, elege van a szélsőségesen megosztott társadalmi közbeszédből. De még náluk is többen, az amerikaiak 80 százaléka tartja társadalmi problémának a PC-t, még a feketék ¾-e is. „Nap mint nap amint felébredsz, úgy tűnik, mintha valami megváltozott volna…Figyelni kell mindig arra, hogy mit mondasz. A PC ebben az értelemben ijesztő” – mondta a kutatóknak egy 40 éves őslakos (indián) amerikai. A kutatás szerint sem az életkor, sem a rassz nem hajlamosít a PC támogatására, a magas jövedelem és magas iskolázottsági szint viszont igen.  

Ugyanakkor, bár a társadalom nagyja elidegenedett a PC-kultúrától, 82%-uk a gyűlöletbeszédet is problémának tartja. Vagyis az amerikaiak négyötöde utálja a rasszizmust, de nem gondolja, hogy a PC mostani formája válasz lenne a faji alapú igazságtalanságokra. A kutató végkövetkeztetése, hogy nagyon nagy a különbség a progresszív elit (és az általa vezetett intézmények: egyetemek, mértékadó lapok, stb.) nézőpontja és a társadalmi valóság között, úgyhogy a balos elitnek jobban meg kellene ismernie az amerikai társadalmat. 

Egy szintén tavalyi kutatás szerint a magyar társadalom értékrendje is konszenzusos, ha nem is annyira, mint a PC tekintetében az amerikai. A magyarországiak gazdaságpolitikai világképe egyértelműen újraelosztó-baloldali (a fideszeseké is), társadalmi értékrendje viszont „inkább zárt, mint nyitott, de nincs akkora különbség, mint korábban látszott, és kevés a szélsőségesen gondolkozó választó”. (A cigányok beilleszkedésében 72% nem hisz, 68% nem szeretné, ha más kultúrájú emberek költöznének Magyarországra, és nagyon konzervatív a gyerekekkel és a nőkkel kapcsolatos családi szerepek szempontjából: 82% szerint a nevelésnek a legfontosabb szerepe a fegyelem és a rend megtanítása. Viszont szinte ugyanannyian fogadják (49%) és utasítják el (46%) a homoszexualitást. A melegházasság – egy másik kutatás szerint – már egyértelműen elutasított.) A törésvonal tehát a nyitott vagy zárt társadalom kérdésében van. 

Tudjuk azt is, hogy az elmúlt években a korábbinál sokkal elzárkózóbb lett a társadalom az idegenektől. Hogy ez a sok hamis állítást is futtató kormányzati propaganda vagy a menekültválság következménye-e, nehezen szétszálazható. A politika maga is meg tudja teremteni azokat a szükségleteket, melyekre aztán választ ad.
 

Mind a brexitben, mind az olyan populista politikusok sikerében, mint Trump vagy Orbán, nagy szerepet játszott a társadalmi elbizonytalanodás, a korábban biztos pozíciók gyengülése. És bár a brexitnél nem volt egyértelmű az összefüggés iskolázottság és a politikai álláspont között, Trumpot és Orbánt is inkább a városi, iskolázottabb rétegek utasítják el. Azok, akik alkalmazkodóképesebbek a globalizálódó, a korábbinál gyorsabban változó gazdaságban és társadalomban, anyagilag kevésbé sebezhetőek, mobilabbak. A politika két dolgot tehet ilyen helyzetben: lereagálja ezeket a különbségeket, és kiszolgálja (netán szítja) az elbizonytalanodásból fakadó félelmeket, vagy igyekszik megfékezni a polarizálódást: a jövedelmi és társadalmi különbségek csökkentésével és mintaadással egy elfogadóbb társadalmi diskurzusban. És ha az iskolázottsági szint vált a legfontosabb társadalmi választóvonallá, akkor ezerrel invesztál az oktatásba. Több megértés és kevesebb fal tehát: mindkét oldalról.

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró