Közátvilágítás

Az égbolt mélyén a csillagok egyelőre csak készülődnek a ragyogásra. Később jön el a denevérek éjszakai kalandozásainak ideje, így a balkonon könyökölve még nem kell elrántanom a fejem előlük, mint a sötétben, amikor ezek a repülő egerek márciustól októberig valamiféle titkos ügynökként vagy szigorú ellenőrként cikázva szelik a levegőt, s váratlanul megvillanva mintha le akarnának csapni rám. Tehát inkább nappal van még, mint sötét este, ennek ellenére a kopott vasoszlopok csúcsain már égnek az utcai lámpák. Úgy tűnik, a téli időszámítás hónapjaiban kialakult beidegződés nem könnyen múlik el. Egyáltalán a beidegződések. Példaként egy régebbi történet: tűz ütött ki egy faluban, mielőtt azonban bejelentették volna a hangszóróban, feltettek egy lemezt... Mondhatnánk azt is, a szokás hatalma. Visszatérve azonban a lámpákhoz, előfordulhat, hogy valaki jobb híján még a szocializmusból itt maradt, a tolvajlások után még működő közvilágítási rendszert próbálgatja, toldozgatja-foldozgatja. Merthogy szürkületi órán csak-csak láthatók a tárgyi világ körvonalai, ám elérkezvén az este, a közlámpák már küszködnek a sötéttel, némelyikük erejét vesztve ki is alszik, már a bogarakat sem vonzzák. Nem beszélve azokról az utcákról, sikátorokról, ahol egyáltalán nincs közvilágítás. Tizenöt év alatt nem futotta rá, miként a rendszer felújítására sem, még kevésbé a kicserélésére.

Tisztelet a kivételnek, nem sokkal jobb a helyzet a hol hangosanbeszélőnek, hol hangszórónak, hol karónkiabálónak nevezett hangosbemondók körül sem. Hivatali kifejezéssel élve: „összebeszélnek”. Recsegnek, vagy oly csendesek, hogy hallhatatlanok. Pedig fény az információ is, a legkisebb településen ugyanúgy, mint országos szinten. Önkormányzati vagy alapítványi pénzforrásokból ezért kellene mind több faluban, városban indítani helyi lapot, s ami a legfontosabb volna, akár magántőkéből lokális tévéket, melyek a közösség értékeinek bemutatása mellett egyfajta kontrollfeladatot is ellátnának. Ez persze nem lenne azonos azzal, melyet a közel harminc polgári szervezetet tömörítő mozgalom, az Önkormányzatok Szigorúbb Ellenőrzéséért Kezdeményezés szorgalmaz. Hogy a számvevőszék az önkormányzatok tevékenységét úgyszintén ellenőrizze, hiszen ahogy fogalmaznak, a hatáskörök átruházásával, a pénzügyi decentralizációval a korrupció is decentralizálódik. És az elmúlt másfél évtizedben ellene folytatott, különböző néven meghirdetett harc? Hát igen, ha legalább azok a fránya beidegződések elmúlnának! De mindig akad valaki, Koalíciós Tanácsban, kormányülésen, parlamentben vagy egyéb magaslatokon, aki előbb feltesz egy lemezt. És az ellenőrzések szigorításáról szóló javaslatok eltűnnek a fiókok mélyén. Mert – jogkörök átruházása ide vagy oda – azt azért ne gondoljuk, hogy ott fenn nem marad korrupcióra csábító lehetőség. És persze pénz. Na mármost: ha fent igen, lent miért ne?