Kotleba a spájzban

Lett tét, és az eredményeket nézve nem is egy. A második forduló előtt megfontolandó, milyen alapértékekre helyezzük a közeljövőben választópolgári viselkedésünket. Ugyanis a besztercebányai voksolás eredménye hidegzuhany. A második fordulóba jutott Marián Kotleba szélsőséges nacionalista politikus, aki eddig alig néhány száz embert tudott maga körül – így senki nem vette komolyan a pártját. Szélsőségek mindenütt vannak, Kotleba néhány százas fanklubja senkit nem idegesített. De ha 120 ezer szavazatból több mint húszezret kap, az már komoly figyelmeztetés. Megelőzte azt a Ľudovít Kaníkot, akit lehet nem szeretni, lehet rossz politikusnak tartani, de aki elsőként volt képes használható és megtartható nyugdíjrendszert megfogalmazni az országnak. Az általa preferált rendszernek lehetnek hibái, hiányosságai – sőt, még ideológiai ellenvetések is szóba kerülhetnek – de az a rendszer van. Kotleba a nyugdíjrendszert alapvetően arra építené, hogy a roma lakosságot valamilyen módon el kell távolítani, s akkor majd jó lesz. Aki tud számolni, azt is tudja, hogy nem lesz jobb. De megengedni, hogy ez a gyakorlatban derüljön ki, az egész régió, esetleg az egész ország számára tragikus következményekkel járna. Kotleba sikere egyértelmű kihívás, nagyon elölről kell kezdeni valamit, és nagyon-nagyon meg kell gondolni, mert ha a választók benne bíznak, akkor nagyon nagy a baj. Kotleba itt van a spájzban, emiatt a magukat demokratikusnak tartó pártoknak riadót kell fújni! A kormányfő nem üzenheti meg, hogy Kotleba a jobboldal problémája. Tegnaptól mindenkié.

Annyira mindenkié, hogy a második forduló Nagyszombat megyében is lakmuszpapír lehet. A második fordulóba bejutott Berényi József, igaz fele annyi szavazattal, mint az eddigi ispán, Tibor Mikuš. Ha viszont összeadjuk a Mikušt kihívó, komolyabban vehető politikusok szavazatait, akkor máris messze 50 százalék fölött járunk. Tudom, a szavazatok, a támogatás aritmetikai összeadása nem út. De gondoljuk csak meg. Alig néhány szavazattal maradt le Ivan Uhliarik és Nagy József. Nagy tartja magát a választások előtti ígéretéhez, és a második fordulóban Berényit támogatja. Persze, kérdés, az őt támogató, jobbára Hidas szavazók közül mennyi lesz hajlandó elfelejteni az árulózást, de ha Nagy képes rá, az példát ad. Kérdés, hogy a KDH-s Uhliarik szavazói menynyire azonosulnának pártjának ama feltevésével, hogy a Smerben komoly demokráciadeficit van, s mennyire fontos nekik a nemzetiség. Itt jön a lakmuszpapír, itt derül ki, vajon a kereszténydemokraták és egyáltalán a jobboldalra húzó demokraták közül ki mondja ki azt, hogy Berényi mégiscsak a demokratikus jobbközép képviselője a demokráciadeficites baloldali Mikušsal szemben. S mennyien mondják, hogy inkább Mikuš, mint egy magyar? Nagyszombat megye ugyanis egy nagy tákolmány, és emlékeztetnék arra, hogy Vladimír Mečiar tákolmánya. Amikor Viktor Nižňanský 12 megyés tervezete volt a kormány előtt, akkor egy Hamžík nevű, az azóta megszűnt SOP elnöke és külügyminiszter mondta ki, inkább a mečiari megyerendszer, minthogy a magyarok kapjanak egy megyét. Azóta van Szlovákiában megyei kettősség – az országot Nyugaton függőlegesen, Keleten vízszintesen felszeletelt regionalitás. S bár Berényi lehetséges győzelme kapcsán szkeptikus lennék, megérne egy misét megmutatni, hogy a nagy országalapító s lenyúló atyák dominanciatörekvései még egy olyan tákolmányban is, mint a nagyszombati régió, megbukhatnak.

A második forduló tétjei nem kórházakról, utakról, beruházásokról szólnak. Most már alapvetésekről. A regionális politika így lett a nagypolitikával kompatibilis esemény. Éppen azért, mert Kotleba már a spájzban van.