Koszovói kérdőjelek

Téves volt a nemzetközi közösség eddigi Koszovó-politikája. Ez a burkolt beismerés kellett ahhoz, hogy megszülethessen a hétfői BT-határozat, amely engedélyezte a tárgyalások megkezdését az 1999 óta ENSZ-igazgatás (UNMIK) alatt álló dél-szerbiai tartomány jövőjéről. Egy korábbi ENSZ-határozat ugyanis bizonyos feltételrendszer teljesüléséhez kötötte a státustárgyalásokat. Márpedig a hétfői BT-szavazás előtt Sören Jessen-Petersen UNMIK-vezető és Kai Eide, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja is azt állapította meg tájékoztatójában, a normakövetelmények közül egyik sem teljesült (csak részeredmények vannak), de akkor sem javulna a helyzet, ha az ENSZ tovább halogatná a státustárgyalásokat. Eide szerint soha ne jön el a megfelelő pillanat, ezért jobb azonnal hozzálátni. Ezzel a koszovói albán vezetés álláspontja győzött, Szerbia ragaszkodott a normarendszer teljesítéséhez. Megfigyelők szerint ezzel Belgrád második nagy politikai vereségét szenvedte el.

Hiába van ott a nemzetközi békefenntartó erő (KFOR), Koszovóban folytatódnak a (politikai és köztörvényes) gyilkosságok, a kisebbségek helyzete teljesen bizonytalan, a szerbek elvándorlásának mértéke még mindig meghaladja a hazatelepülések számát, s az elvárásokkal szemben a szerbek lényegében semmilyen formában nem vesznek részt a hatalmi intézmények működésében. Eide és Jessen-Petersen szerint a pristinai albán meg a belgrádi szerb vezetés álláspontja jottányit se közelített, illuzórikus elvárni, hogy egy asztalhoz üljenek. Az albánok számára csak Koszovó teljes függetlensége fogadható el. Szerbia szerint a határok megváltoztatása sértené a nemzetközi jogot (az ENSZ egyik alapelvét), további precedenst teremtene a térségben, és a maximum, ameddig hajlandó elmenni Koszovó státusát illetően, az a „több mint autonómia, de kevesebb a függetlenségnél” elve. Talán senki sem tudja, hogy ez konkrétan mit jelent. De nemcsak Szerbia, hanem – jelentős albán kisebbsége miatt – Macedónia is tart attól, hogy a térségben lényegében két „tiszta” albán állam létezne, ami felborítaná az egyensúlyokat a Balkánon; számukra a rémkép egy Nagy-Albánia megteremtése.

Belgrád nagy nemzetközi nyomásnak van kitéve. Számára siker, hogy megkezdheti a tárgyalásokat az EU-val a társulási szerződésről. De éreznie kell: a színfalak mögött a nyugati világ inkább a koszovói albánok függetlensége felé hajlik. Több nemzetközi szakértői csoport terve is ezzel számol, ezt támogatja Richard Holbrooke, a daytoni béke atyja, s az amerikai illetékesek többször említették a népakarat teljesülésének fontosságát. Létezik egy elképzelés – és valószínűleg majd megpróbálják ebbe az irányba nyomni Szerbiát –, amely szerint Koszovónak bizonyos időre „feltételes függetlenséget” adnának, ezalatt az EU protektorátusa lenne. És mint ilyen, tíz év alatt, négy fázisban Szerbia-Montenegróval együtt integrálódna az unióba, ahol egyfajta megosztott szuverenitással rendelkezne. Ez is egy elméleti megoldás. Tehát: tárgyalások kezdődnek, de csak kérdőjelek vannak, válasz semmire nincs. Még arra az alapvető kérdésre sem, hogy mely eset idézhetne elő nagyobb valószínűséggel újabb háborút. Az, ha Koszovó függetlenné válik, vagy az, ha Szerbia része marad?