Köszönet és hála

Az egészségügy tragikus helyzete mindannyiunk előtt ismert. Az egyszerű halandó szinte retteg attól, hogy komolyabb betegség ne érje, mert gyakran hallani, hogy nemcsak gyógyszerre nincs pénz, hanem a műtétekkel is probléma van. Sajnos, civilizált korunk, életmódunk egyre több veszélyt hordoz magában. Hála a szabad kórházválasztásnak, bekerülhettem a zselízi kórház nőgyógyászati osztályára. Mint több kis kórházról, erről is az hírlik, hogy „bezárásra ítéltetett”. A műtét előtti napok, órák mindenkit megviselnek. Ott a személyzet azonban mindent megtesz azért, hogy a testileg-lelkileg összetört beteg vigaszt, megnyugvást és reményt kapjon a gyógyulásra. Kedves tekintetek, őszinte szavak kísérik a pácienseket 24 órán át. Pedig az egy nap elvégzett négy nehezebb műtét és a kisebb beavatkozások nem kis „elfoglaltságot” adnak orvosnak, nővérnek egyaránt. A főorvosnő, dr. Jana Bezáková fegyelmezett, de kedves magatartása, az osztályon dolgozó fiatal orvosok biztató mosolya már majdnem gyógyulást hoz a legnehezebb helyzetben is. Ez a benyomásuk, tapasztalatuk a naponta érkező, távozó vagy ott fekvő (gyakran távolabbi településekről érkező) betegeknek. Egy-egy jó szó, mosoly, reményt adó tekintet másodlagossá teszi a beteg számára azt is, hogy milyen körülmények között tölti el legnehezebb napjait. Tragédia lenne, ha egy ilyen nagy körzetet befogadó kórházat működésképtelenné tennének. Köszönet és hála a zselízi kórház nőgyógyászati osztálya alkalmazottjainak és főorvosának.

Dániel Erzsébet, Nána