Korosodó levelibékák

Nagy úr a muszáj! Tévéállomásaink az időjárás-előrejelzésben a költséglefaragási kényszernek engedve doktorált meteorológusok helyett miniszoknyás időjósokat, szlovák köznyelven mondva rosničkákat, azaz levelibékákat alkalmaznak. Azóta ha valamelyik szlovákiai tévéállomás bemondója közli velem, hogy időjárás-jelentés következik, azonmód kikapcsolom a készüléket, vagy átkapcsolom Bécsre, Prágára vagy Budapestre. Hogy meghallgassam ugyanazt a prognózist, amit a pozsonyi levelibéka is mondott volna. Szívesebben látom, hallgatom, ha gyanítható, hogy az előrejelző érti is, amit mond.

Egy levelibékától megtudtam, hogy ebben a meglehetősen új szakmában az esetek többségében tévésszemélyiséggé válásról álmodoznak. Olyan rosnička még nem született, aki meteorológiából szeretne doktorátust szerezni. Néhány év alatt kiderül, megvalósul-e az álom, vagy tanárnő, agronómus, titkárnő vagy háziasszony lesz belőle.

A szlovák belpolitika diagnózisát kutatva az ország elitjének egy része arra gyanakszik, hogy a krízis a 14 éve megdöntött rendszerben gyökerezik. Mások nemzeti sajátságokkal, vagy vérmérséklettel próbálják magyarázni a politikai osztály rossz bizonyítványát. Van, aki titokzatos összeesküvést emleget, de nem hajlandó elárulni, ki esküdött össze, pedig tudja...

Kérdés, nem abban gyökerezik-e a válság, hogy 1989 és 1990 fordulóján olyanok alapítottak pártot, akiknek kurázsijuk volt, de tapasztalatuk semmi. Legfeljebb annyi, mint a tévébeli levelibékáknak az időjárás-előrejelzésben.

Van, amiben a rosnička hasonlít politikánk főszereplőihez, és van, amiben különbözik tőlük. Abban hasonlít, hogy ha akár az egyik, akár a másik megszólal, egy átlagosan tájékozott honpolgár meg tudja saccolni, melyikük hány pénzt ér.

Igazságos volt és természetes, hogy 1989 ősze után majdnem vadonatúj politikai garnitúra lépett színpadra. Ezúttal hagyjuk figyelmen kívül azokat a melléfogásokat, amelyeket a rendszerváltás közvetlen résztvevői elkövettek, és amelyek nyomán máig nem tudunk megszabadulni a konszolidátor múltú Husák-huszároktól. Történelmi jóvátételnek tekinthetjük, hogy ismét létrejött a többpártrendszer. Az viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pártok vezetésében helyet kapott, a televízióéhoz hasonló levelibékák szinte mind komolyan vették a politikai személyiséggé válást. Tessék elképzelni egy levelibékát, aki 14 éve ülte meg 18. születésnapját, és még mindig miniszoknyában brekegi az időjárás-jelentést. És nem nehéz elképzelnünk azt, akinek csak két mondatot kell elmondania a parlamentben, és pontosan megállapítható róla, mennyit sajátított el „meteorológiából”.

Szlovákiában 14 év alatt a pártstruktúra állandó újrarendeződésének lehettünk tanúi. A kiugrásokat és a máshová csatlakozásokat mindig alvezérek szervezték, akik új pártjukban se voltak kiselejtezhetők. ĺgy 1992 óta alig rotálódott a pártelit. Vegyük csak szemügyre, mennyire változatlan maradt például a szlovákiai magyar pártok (később párt) főszereplőinek lajstroma. Már réges-rég a bolsevikokéra emlékeztet az MKP egysége és frakciónélkülisége, de azért még mindig számon tartják, külön-külön melyik funkcionárius Duray, Bugár vagy A. Nagy kutyája kölyke.