Kormányfőfogyasztás

Bármennyire is érthetetlen a hazai politikai életből kiábrándult polgárok számára, a négy visegrádi ország közül Szlovákiában a legalacsonyabb az egy főre jutó miniszterelnök-fogyasztás. Persze mindenütt más és más körülmények, nyílt és rejtett okok játszottak közre, de az időpontokat tekintve mégis elmondható, az uniós csatlakozás véghajrájában szükséges népszerűtlen politikai intézkedések a négy ország közül háromban a kormányfő(k) távozását eredményezték.

Talán nem is annyira a véletlen műve, de minden esetben baloldali miniszterelnök bukott. Partnereivel összehasonlítva Szlovákia kivételnek számít. Nálunk is válságjelek sorozatáról lehet beszélni, és Dzurinda nem elsősorban azért tudott felszínen maradni, mert jobboldali, ez mégis olyan tény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Abba most ne menjünk bele, hogy ez volt-e a legjobb megoldás az ország számára.

Annak a tragikomédiának, amelynek a napokban Csehországban lehetünk tanúi, csak látszólag nincs köze az uniós felvétel véghajrájához, mert a mostani válságot a szocdemek akkor alapozták meg, amikor – az EP-választásokon elszenvedett megrendítő vereség után – Špidla helyébe az ifjú titán Grosst ültették. Ezzel a cseh demokratikus baloldal kiteljesítette az önpusztítás folyamatát. De még ez előtt el kell mondani: a kormányfőváltás Magyarországon zajlott le a legkultiváltabban, a legkisebb társadalmi megrázkódtatásokkal, és a kormányzó párt itt minimális veszteséggel lábalt ki a válságból. Lengyelországban a kormányzó baloldal (SLD) negyedére csökkent népszerűsége miatt Leszek Miller 2004. március 26-án bejelentette, az uniós taggá válás másnapján lemond, s ezt május másodikán meg is tette. Az SLD további hanyatlása és szakadása miatt Marek Belka kormányfő 2005. március 3-án bejelentette, május 5-én benyújtja lemondását és júniusra idő előtti választásokat javasolt, ami valószínűleg megtörténik, ha a szejm is elfogadja saját mandátumának lerövidítését.

Pontosítani kell: ha Csehországgal kapcsolatban tragikomédiáról beszélünk, akkor a hangsúly a szóösszetétel első tagján van. Két okból is. Amikor a szocdemek érthetetlen módon ragaszkodnak Gross személyéhez, annak a pártnak a fogyatkozását és szétesését programozzák be, amely a magyarral vagy a lengyellel ellentétben nem a régi állampárt transzformációjával jött létre. A három közül egyedül a ČSSD volt korszerű európai pártnak nevezhető már alakulása pillanatában, s ezzel sajátos értéket képvisel(t) a kelet-európai politikai palettán.

Nagy kár, a cseh szocdemek úgy próbálnak kikecmeregni a válságból és kormányon maradni, hogy egyelőre közvetve (s később talán közvetlenül is?) visszacsempészik a hatalomba az amúgy is kirívóan erősnek számító ortodox kommunistákat. Ez a térségben is meglehetősen abszurdnak számít, az unióban pedig egészen az.