Kopcsay: Az elnökjelöltek második ligája

A cseh példa már bizonyította, hogy a választók fantáziája nem ismer határokat. S az amerikai példával karöltve arról győznek meg, hogy semmilyen, még az első ránézésre abszurdnak tűnő lehetőség sem zárható ki, ezért nem kellene elviccelnünk a dolgot. Az idő azonban könyörtelenül rohan, és a szlovákiai választó – főleg az, aki a ficói garnitúrát szívesen lecserélné valami másra, s lehetőleg kompetensebbre –, nem tudja, ki ennek a várva várt változásnak a képviselője. Magyarán, kire szavazzon a jövő évi elnök- és a két év múlva esedékes parlamenti választásokon. Utóbbiban a pragmatikus (cinikus?) Richard Sulík vezette SaS és a kemény keresztény maggal bíró OĽaNO között lehet választani. E keménymagból állt fel Vašečka kereszteslovag is, hogy meghódítsa a KDH-t. Ha az onánia és a megszakított közösülés e hangos ellenzőjének sikerülne letaszítania a trónról a kocsmáros Hlinát, vagy a konfliktus durván kiéleződne, előfordulhat, hogy a KDH ismét hiányozni fog a parlamenti patkóból. Ugyancsak kérdéses az MKP jövője, jóllehet hamarosan egy baráti lapot is tudhat maga mögött.

A választások ugyanakkor életbevágóan fontosak lesznek Szlovákia nemzetközi irányultsága szempontjából. A Fico által képviselt európaiságot ugyanis a leginkább az EU-s pénzek felé kinyújtott kezek képviselik. Nyugati orientáltságunk pedig alapjaiban inog, amikor Gajdoš védelmi miniszter arról beszél, köldökzsinórral vagyunk összekötve – Oroszországgal. E bizonyos zsinóron keresztül már ma is rengeteg méreg érkezik, amelyek a demokratikus rendszerünket szennyezik. 

MÁRIUS KOPCSAY
a SME publicistája