Kopcsay: A válság igazi vesztesei

Megkapta az attraktív házelnöki posztot, pártja az erős koalíció és az európai források takarásában találta magát… Ennyi szerencse nem biztos, hogy újra összejönne egy esetleges előrehozott választás esetén. És így Danko megmaradt a komolytalan zsarolásnál, s az „így nem mehet ez tovább” típusú bizonytalan fenyegetőzésnél. Ám elég volt, hogy Robert Fico a szavazás előtt ellátogasson az SNS-frakcióba, s megmagyarázza a képviselőknek, hogy ha megszavazzák Richter menesztését, akkor bukik a kormány. A miniszter így a helyén maradt, a százados az utolsó percben meghátrált, s a karaván tovább halad, hisz az a kutya sem ugat már olyan hangosan. Így az egész „válságnak” egyetlen vesztese van, ezek pedig a gyerekek, akik hiába várják, hogy a Tanuló Szlovákia, a „minden reformok reformja” végre beinduljon az új miniszter, no meg a nemzeti sas szárnyai alatt. Büszkén, szakszerűen, tisztességesen. Hogy végre elkezdődjön az iskolaügyben a reformfolyamat, s legalább arra legyen esélyünk, hogy ha már nem is a mi gyerekeink, de azok gyerekei vagy az ő gyerekeiknek a gyerekei megéljék a korszerű, rendesen megfizetett tanároktól és boldog, okos gyerekektől hemzsegő iskolákat.  Csakhogy vessünk egy pillantást Dankóra, Ficóra vagy Richterre! Vajon kellenek-e nekik az elégedett, széles látókörű, ne adj’ isten kritikusan gondolkodó választók? Az olyan választók, akik ismerik a történelmet, jártasak a természettudományokban, sőt a matematikában is, így ki tudják számolni, mennyi az egy meg egy. Még csak az kellene! Szlovákia az EU magja felé ballag, hiszen ott is euróval fizetnek. S hogy a műveltségünk meg a politikai kultúránk erősen nem európai, azt talán nem veszik észre olyan hamar! A szerző a Sme publicistája