Konyakra cigi

A legtöbben valószínűleg lapítanának, miután előző nap részegen cigit lejmolnak és szétverik a fejüket egy szemetes kukában, de Dzurinda náluk nyilván többet tud a kommunikációról, ezért sajtótájékoztatót hívott össze. Elmondta, nem volt könnyű napja: reggel a pozsonyi Vaskutacskánál lefutott 15 kilométert, majd elvezetett Kassára, Schuster 80-as bulijára, az esti poharazgatásnál pedig már érezte, hogy fárad. „A konyak cigit kért” – indokolta a Hilton előtti tarhálást érzékletesen a kétszeres kormányfő, és elismerte, hogy néha, kivételes esetekben rágyújt. Az alacsonyabb szociális státuszú néprétegekben ezt úgy mondják, hogy „nem cigizek, csak ha iszom”, de ebben az esetben szerencsére a diplomáciai szakzsargonból is kihámozható a lényeg. Nem kell csodálkozni, sportemberről van szó, néhány alsóbb fociligás csapatnál nemrég még felénk is követelmény volt, hogy a játékosok dohányozzanak. Aki nem cigizik, az itt nem sportember, mondta Gyuri bácsi (edző és középcsatár egy személyben), mialatt a Romo Kombi mosógépbe pakolta a sáros mezeket). Dzurinda elmondta, nem emlékszik, hogy hasonló történt volna vele korábban. Itt azért meg kell jegyezni, hogy sokan azért nem emlékeznek az ilyen esetekre, mert eszméletlenre isszák magukat. Meg azt is, hogy Dzurinda balesete azért más kategória, mint amikor Miloš Zeman cseh államfő hivatalos fogadásokon dülöngél és vérben forgó szemekkel nyögdécsel a mikrofonba. A legtöbb (volt, jelenlegi és leendő) politikus az átlagemberekhez hasonlóan időnként alkoholizál, kábítószerezik, prostituáltakhoz jár, de olyanok is vannak köztük, akik titokban élénk színű női alsóneműket próbálgatnak, amerikai bűnügyi sorozatokat néznek, a legperverzebbek pedig mustárral eszik a rántott húst, és olyan csapatoknak szurkolnak, mint a Manchester City vagy a Borussia Dortmund. Ha pedig úgy adódik, hogy erről valaki tudomást (vagy bizonyítékot) szerez, komoly pénzeket hajlandók fizetni azért, hogy a kínos hobbiról a nyilvánosság ne szerezzen tudomást.