Koncoš farbája

Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az össz-szlovák hisztéria már nem a magyar kedvezménytörvényről szól, hanem a szlovákiai állapotokról. Csak sajnálni lehet, hogy Dzurinda is hozzátette a magáét, s nem kormányfőként mérlegelt, hanem úgy kellette magát a nemzeti érzelmű nagyérdemű előtt, mint egy harmadrangú pártelnököcske. Az ő felelőssége ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint koalíciós pertnereié, például a mélynemzeti talajra visszacsúszott külügyi bizottsági elnöké, Peter Weissé vagy a ma már nem tudni mitől keresztény demokratáké. (A primitivizmusban egymással versengő Slota–Malíková tandemre nem érdemes szót vesztegetni.) Dzurinda ugyanis, tetszik vagy sem, de őszig, tehát addig, amíg katasztrofális vereséget nem szenved a választásokon, közjogi méltóság marad. Protokollárisan a harmadik, ténylegesen az első a sorban. Nem először nem tudott ehhez felnőni. Nyilvánvaló az is, mire megy most ki a politikai játék. Ha a hónap végéig Pozsonynak és Budapestnek nem sikerül különalkut kötnie státustörvényügyben, akkor az ellenzék és néhány kormánypárt összefogásával a január 29-én kezdődő parlamenti ülés napirendjére tűzik, s ott kezdődik csak igazán a magyarellenes cirkusz. Ezt a lehetőséget az atyafiak nem hagyják ki, túl sokan akarják ugyanazt a sovány gebét meglovagolni. Másodsorban ez bizonyítja, hogy nem a státustörvénnyel van itt a gond. Elsősorban pedig az, hogy még senki sem olvashatott egy korrekt, tényekkel alátámasztott elemzést arról, mit kifogásol Pozsony a törvényből, hanem csak általánosan megfogalmazott, egyedül hangulatkeltésre alkalmas frázisokat. S fura módon még az utóbbi napok legpozitívabb eredménye is ezt támasztja alá. A Koalíciós Tanács múlt keddi ülésén sikerült elérni azt, hogy a kedvezménytörvény miatt ne hívják össze a parlament rendkívüli ülését. Természetesen az MKP ágált ellene a legvehemensebben, mondván, csak arra szolgálna, hogy elszabaduljanak a nacionalista indulatok. Végül is ez az álláspont győzött, s lássunk csodát: a baloldal elnökének köszönhetően. A magyarfaló Koncoš most a magyarok mellé állt. De még a megfejthetetlennek tűnő rejtélyek is megfejthetők. Képzeljük el a rendkívüli ülést, amelyen valószínűleg a külügyi bizottság „dokumentuma” vitte volna a prímet. E bizottság elnöke történetesen Peter Weiss, Koncoš egyik legnagyobb pártbéli ellenfele. Koncoš tehát hirtelen magyarbarát lett, hogy Weiss ne tündökölhessen. Ennyit az elvekről, a veszélybe került szlovák szuverenitásról. Érdekes lesz megfigyelni, mikor áll elő az SDĽ elnöke az igazi Koncoš-féle farbával.