Kommentterror

A valódi emberek, a propagandisták, az ál- és/vagy névtelen profilok által odaszúrt irományokból csak úgy süt az arrogancia, a primitívség, a lenéző, gyalázkodó hozzáállás, de a kommentözönben azért akadnak értelmesebb, tárgyhoz kapcsolódó, érvekkel alátámasztott hozzászólások is, ám az arány elkeserítő. Ha jókedvünk van, elég beleolvasni ezekbe, máris letargia lesz rajtunk úrrá.

A trend nem új, a választási időszak csak felerősíti azt. Nem mondok újdonságot azzal, hogy a közösségi média alapjaiban változtatta meg életünket, kommunikációs szokásainkat. Ma már a társasági „életük” jelentős részét ezeken a platformokon élik az emberek, a barátok sok esetben csak virtuálisan léteznek, ha valódi baj van, a szorongás fokozottan jelentkezik.

Persze megannyi előnye is van a közösségi hálózatoknak, csak valahogy félresiklott a lényeg. Ha valaki tagja valamilyen csoportnak, akkor arra számítana, hogy ott a hasonló érdeklődési körök összehozzák az embereket, segítenek egymásnak, tanácsokkal látják el a csoporttagokat. Ám a valóság ezzel szemben az, hogy ezek a csoportok, kommentek szinte terrorizálják a felhasználókat, nincs olyan ártatlan poszt, amelynél a negyedik-ötödik hozzászólás már ne gyalázkodásról, sértegetésről szólna. Ha egy hobbicukrászokat összefogó csoport tagja megkérdezi, hogyan kell helyesen sütni a képviselőfánkot, szinte biztosak lehetünk benne, hogy pár komment után már emberi méltóságában sértegetik a „szerencsétlen” posztolót, aki csak egy tanácsot szeretett volna. Ha egy futárokat összefogó csoportban valaki arról érdeklődik, milyen a forgalom, vagy egy problémás esetet posztol, nem kell várni tíz percet sem, hogy gyalázzák, lenézzék, de a kérdésre csak ritkán érkezik válasz. Gyakorlatilag bármilyen és bármennyi csoportról hozhatunk fel példát, az eredmény ugyanaz…

Mintha az emberek, felhasználók csak azért kommentelnének, hogy a feszültségüket, arroganciájukat, frusztrációjukat levezessék, másokkal szemben minősíthetetlen hangot engedjenek meg, hiszen ez olyan ártatlan dolog, csak betűk sokasága, a névtelenség mögül könnyű keménynek lenni, nincsenek következmények – gondolják ők. Ám a valóság ezzel szemben az, hogy ezzel fokozódó depressziót, megannyi könnyet eredményeznek, emberi méltóságukban kérdőjelezik meg az ártatlan kérdéseket feltevőket.

De nemcsak az egyszerű felhasználók, hanem a politikusok is hozzájárulnak a közbeszéd, az online viselkedés ilyen mértékű lezüllesztéséhez. Álhíreket terjesztve, ellenségeket keresve, gyűlöletet szítva hergelnek, osztják meg a társadalmat – és ez a választási kampányban még inkább szembetűnő. Sajnos a közönség vevő erre, olyannyira, hogy hazánkban is tragikus gyilkosság lett a vége az ilyen hergelésnek.

A kampány után azonban ideje lenne elgondolkozni azon, hogy hogyan lehetne szabályozni a közösségi médiát, a kommentelést, mert a fokozódó arrogancia már elviselhetetlen. Nem a közösségi médiát kell betiltani, hanem szabályozni azt. Hogy a jövőben a vélt vagy valós felhasználók a kommentekkel ne bántalmazhassanak verbálisan, ne terrorizálhassanak minden következmény nélkül. Bár sok politikusnak a hergeléssel pont ez a célja: minél nagyobb a feszültség, a megosztottság, annál több lesz a szavazat. Nem számít, mi ennek az ára…