A Mindentudók Társasága

A Donald Trump volt amerikai elnök elleni merénylet után jobbról és balról ismét hemzsegtek a szakértői vélemények. És nem csak az online vitákban. Szlovákiai újságírók az itteni, szlovákiai biztonsági szolgálatok embereit kérdezték arról, hogy ki a felelős az incidensért. Szemrebbenés nélkül úgy beszéltek a lövöldözésről, mintha releváns tapasztalatokkal rendelkeznének az amerikai környezettel kapcsolatban, mintha behatóan ismernék a különböző szolgálatok együttműködésének kuszaságát, hatásköreiket és beavatkozásuk módját.

Simán beleegyeztek az interjúba ahelyett, hogy őszintén csak annyit mondtak volna: „Nem tudom, ez nem az én területem”, „nem ismerem”. Megértem, hogy láthatóvá akarják tenni magukat egy olyan világban, ahol a sikert számokkal, nem pedig minőséggel mérik. Nem hajlandóak elveszíteni a lehetőséget, hogy létezzenek egy olyan társadalomban, ahol egyre nehezebb érvényesülni. Ennek oka egy egyszerű piacgazdasági szabály: a vélemények kínálata messze meghaladja az irántuk való keresletet.

A mennyiség a minőség rovására megy. Mert azonnal ki kell mondani a véleményt, nehogy elvesszen a többi meggyőződéses kijelentés tengerében. Néhány kattintás a Google-on, és máris mindent tudunk. Az Izrael és a Hamász közötti konfliktus? Az amerikai választások? A mesterséges intelligencia térnyerése? A neten mindenre választ kapunk.

Kiben van annyi alázatosság, ki olyannyira önkritikus, hogy azt mondja: át kell tanulmányoznia az adott témát, mielőtt véleményt nyilvánít róla? Igen, különbséget kell tenni egy kocsmai vita és egy szakértői hozzászólás között, amelyet egy országos médiumnak küldenek. A probléma azonban az, hogy a kocsmai viták átkerültek az internetes vitákba. A közösségi médiában ellenőrzött forrásoknak álcázzák magukat, amelyeket több tíz, száz, több ezer ember olvas. Ugyanolyan súlyuk van, mint az újságcikkeknek, ha nem nagyobb. És mi a szócséplés híveinek a legerősebb érve? Jogom van a véleményemhez, szólásszabadság van!

Igen, de egy kis önkritika nem árt. Alázat, tisztelet azok iránt, akik valóban rendelkeznek tudással, akik a kritikus gondolkodást bátran alkalmazzák önmagunkra is, és saját, hirtelen felindulásból, gyorsan megfogalmazott véleményüket sem ódzkodnak megkérdőjelezni, sőt átértékelni.

Tönkretesszük a valóság komplexitását. Mindent leegyszerűsítünk a felszínes, sekélyes és torzító vélemények nehezen emészthető keverékévé. Pedig sokszor csak egy nagyon egyszerű „nem tudom” is elég lenne.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa