Költségvetési fejtörő olasz módra

Az inkább baloldali beállítottságú Öt Csillag Mozgalom és a jobboldali Liga közös nevezője ugyanis az euroszkepticizmus, ezért a konfliktus már a kormány beiktatásakor borítékolható volt. Az első összetűzések a migrációs politika területén történtek, az igazán nagy összecsapás az olasz költségvetés elfogadásával kezdődött. 

A 2019. évi költségvetés összeállításánál az olasz kormánypártok olyan költségvetési csapdába kerültek, amelyből nem volt kiút. Míg a választási kampányban a Liga adócsökkentéssel kampányolt, az Öt Csillag a szociális kiadások növelését ígérte a választóknak. A költségvetésbe mindkét párt ígérete bekerült, és ez elkerülhetetlenül a hiány növekedéséhez vezetett. Míg az előző olasz kormány 2019-re már csak a GDP 0,8 százalékát elérő hiányt tervezett, az új kormány olyan költségvetést nyújtott be az EU-nak, melyben a hiány eléri a GDP 2,4 százalékát. Ez persze kiverte a biztosítékot az Európai Bizottságban, és az EU történetében először nem fogadta el egy tagország költségvetését, hanem átdolgozásra visszaküldte. Mivel erre az olasz kormánypártok nem voltak hajlandók, november 21-én az Európai Bizottság javasolta a túlzottdeficit-eljárás megindítását. Ennek eredménye a GDP 0,2 százalékát elérő pénzbírság is lehet, ami több milliárd euróval terhelné meg Olaszországot. 

Első látásra az olasz költségvetés hiánya nem tűnik annyira aggasztónak. 

Egy átlagos országnak 2,4 százalékos költségvetési hiány nem okozhat gondot. Olaszország azonban nem átlagos ország.

Az alapvető gond az, hogy már ma is akkora államadósságheggyel küszködik, amely eléri az olasz GDP 131 százalékát. Sokatmondó, hogy az EU-ban ma csak Görögország GDP-hez viszonyított államadóssága magasabb. Azé a Görögországé, amely az elmúlt évtized nagy részét az eurózóna mentőprogramjaiban töltötte. Olaszország ugyan még nincs krízishelyzetben, de a pénzpiacok bizalma lassan végleg elfogy. Ezt mutatja, hogy az országkockázatot jelző olasz kötvényhozamok az elmúlt hónapokban többéves csúcsra emelkedtek, ez a hozamszint pedig 2019-ben Olaszországnak körülbelül 5 milliárd eurós többletkiadást jelentene. 

Az olasz gazdaság mindeközben több sebből vérzik, és okkal mondják az eurózóna beteg emberének. Gyakran szóba kerül az elvesztegetett évtized szókapcsolat is, hiszen az olasz GDP még 2017-ben sem érte el a globális gazdasági válság előtti szintet. Ehhez stagnáló termelékenység és alacsony foglalkoztatottság társul, miközben az olasz bankok rossz hitelek tömegével küszködnek. Nem és nem akar beindulni az olasz gazdasági növekedés, ami a krónikus költségvetési hiánnyal együtt az államadósság makacs növekedéséhez vezetett.

Valahol igaza van az olasz kormánypártoknak, hogy a gazdasági növekedéshez növelni kellene az állami kiadásokat, de a nyomasztó államadósság-halmaz ezt sajnos már nem engedi. 

Egyelőre hivatalosan a konfliktus egyik résztvevője sem hajlandó engedni, bár az olasz média szerint Róma tesz majd engedményeket. Az Európai Bizottság attól tart, hogy ha Olaszország megússza ezt a költségvetést bírság nélkül, az az eurózóna más tagországait is nagyobb költekezésre csábítja. Az olasz kormánypártok viszont odahaza jól el tudják adni választóiknak a Brüsszel ellen vezetett költségvetési szabadságharcot. Egy ponton túl azonban egyik félnek sincs szüksége gazdasági instabilitásra, ezért a harcias kijelentések ellenére várhatóan születik egy kompromisszum, amely az Európai Bizottság és az olasz kormány számára egyaránt vállalható lesz.