Kollektív bűnösség

Kollektív bűnösség szerintem igenis létezik, s ennek következtében hasonló bűnhődés is. Tudom, hogy az ilyesfajta nézet nem modern, ezért minden humanista hevesen ellenzi. Mégis megkérdezem: ha igazuk van, akkor vajon miből nőjön ki a kollektív felelősségérzet? Amikor 1990 elején megnyíltak határaink, számos bécsi áruház kirakatában ez a felirat díszelgett: „Csehek, ne lopjatok!” Amikor megláttam, undorodni kezdtem honfitársaimtól, s legszívesebben megtiltottam volna nekik, hogy betegyék a lábukat az osztrák fővárosba. S manapság meg idehaza gondolom azt, hogy ki innen az ukránokkal, akik között sok a lator. Nem a mi kötelességünk eldönteni, melyikük a tisztességes és ki a gazember. Döntsék el odahaza, és csak a jók mehessenek külföldre. Ha az iskolában eltűnt valami, akkor az osztályfőnök bezárta az egész osztályt, s kijelentette, hogy addig nem megyünk haza, ameddig nem nevezzük meg a tolvajt. Rövid időn belül már semmit sem lovasítottak meg. Zlínben a diákszállón csak akkor kaptunk kimenőt, engedélyt a szabad foglalkozásra, ha a csoport minden tagja kifogástalanul viselkedett. Tizennyolc fegyelmezett fiatalembernek ezért nem maradt más választása, mint megnevelni két rendetlen társát. Sikerült. Azóta a kollektív felelősségérzet kihalt az emberek nagy részéből. Most a szudétanémetek kitelepítése kapcsán bukkan fel újra. A németek vádolhatók a nácizmus szörnyűségei, a csehek pedig a kommunizmus rémtettei miatt. Mindez azonban múltba tekintés. De a jövőnket vajon miként óvjuk? Ezért kimondom, hogy a németek kiűzése abban az adott időben bizonyos mértékig érthető volt. De cseh emberként düh és végtelen szomorúság fog el amiatt, hogy akadtak olyan honfitársaim, akik a második világégés után disznó módon viselkedtek ártatlan németekkel szemben. Ők éppen olyan megbocsáthatatlanul aljasok voltak, mint nem sokkal hamarabb a németek a hasonlóképpen vétlen csehekkel szemben. Ilyesfajta embereket, elmeszüleményeket kell kiseprűzni minden közösségből, éspedig a kollektív felelősségérzet erősítésével is.

A cseh író az 1968-ban megjelent Kétezer szó egyik szerzője