KOKES JÁNOS

A szenátusi választás két fordulója (október 25-26., valamint november 1-2.) során a 81 tagú testület egyharmada, tehát 27 mandátum újul meg, ami jelentősen módosíthatja a kétkamarás parlament egészének politikai összetételét. Ez pedig azért fontos, mert januárban államfőválasztás lesz Csehországban, s a hatályos törvények szerint a köztársasági elnököt a parlament két kamarája választja meg. A győzelemhez az első körben egy jelöltnek mind a képviselők, mind a szenátorok szavazatainak több mint 50 százalékos többségét kell megszereznie. A 200 tagú képviselőházban jelenleg a Cseh Szociáldemokrata Pártnak és koalíciós partnereinek 101 mandátuma van, ami a lehető legkisebb többség. Míg az első körben senki sem esélyes, hiszen minden párt indít saját jelöltet, addig a második körben fegyelmezett választásnál a koalíció jelöltje megszerezheti a többséget. Más a helyzet a szenátusban, ahol jelenleg az ellenzéki Polgári Demokratikus Pártnak 22, a Kereszténydemokrata Unió– Csehszlovák Néppártnak 19, a Szabadság Unió–Demokratikus Uniónak egyik kisebb partnerével együtt 16, a szociáldemokratáknak 14 szenátoruk van, 10 szenátor pedig független. A felsőházban ugyan többsége van a kormányoldalnak, de a szociáldemokraták gyengébbek, ami erősíti koalíciós partnerei tárgyalási pozícióját. Ez a helyzet természetesen módosul az egyharmados választás során, s nem mindegy, milyen irányba mozdul. Ha megerősödnének a polgári demokraták, akkor saját jelöltjük esélyei is nőnek. A szociáldemokrácia vagy más koalíciós pártok sikere viszont az ő jelöltjük helyzetét erősítené. Mindebből már most nyilvánvaló, hogy a kulisszák mögötti pártegyeztetésekre az új államfő személyéről érdemben a szenátusi választás eredményének ismeretében kerülhet sor, s ha megegyeznek, a január 15-ére kitűzött elnökválasztás második fordulójában várható a döntés a Hradzsin új lakójáról.

Csehországban a szenátori mandátum hatéves, s a folyamatosság biztosításának érdekében kétévente megújul a felsőház egyharmada. Idén 169 jelölt indul a 27 mandátumért. A jelölteket összesen 31 politikai párt és mozgalom indította, illetve támogatja, 11 jelölt függetlenként méretteti meg magát. Eltérően a cseh képviselőházi választástól, most nem az arányos, hanem a többségi választási rendszer érvényesül. Az első körben az a jelölt szerezhet mandátumot, aki megkapja a résztvevő választók voksainak több mint 50 százalékát. A második körbe az első körben két legjobban szerepelt jelölt jut, s a győzelemhez már elég a leadott szavazatok egyszerű többségének megszerzése is. A szenátusi választás egyébként nem örvend túlontúl nagy népszerűségnek Csehországban. Az eddigi négy alkalommal átlagban mintegy 30 százalékos volt a választói részvétel, míg a képviselőházi választáskor ez átlagban 60-70 százalék között mozog. Lényegében ugyanez a helyzet a szenátus népszerűségével is. Az alkotmányos intézmények közül jelenleg a szenátus a legfiatalabb, hiszen csak 1996 őszén alakult meg, és a népszerűsége és a támogatottsága is a legalacsonyabb. Bár a felsőház építhet az első Csehszlovák Köztársaság hagyományaira – akkor működött és tekintélyes volt a szenátus, s voltak magyar nemzetiségű szenátorok is – most a népszerűségi lista utolsó helyén kullog. Támogatottsága 20 százalék körüli, míg a képviselőházé ennek kétszerese. A tárgyilagosság kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy az utóbbi években mérsékelten növekszik népszerűsége. Mégis tovább folyik a vita arról, hogy Csehországnak, a cseh politikai rendszernek szüksége van-e a szenátusra, vagy jobb lenne visszatérni az egykamarás parlamenthez. Úgy tűnik, a szenátus ellenzőinek tábora gyengül, tehát a felsőház megszüntetése nincs napirenden. Az alkotmányban is kétkamarás parlament szerepel. De hogy viták voltak, azt mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy az első szenátusi választásra csak három évvel az önálló Cseh Köztársaság megalakulása után kerülhetett sor.

A szenátus szerepe más, mint a képviselőházé. Míg a képviselőházat az államfő feloszlathatja, addig a szenátust nem. Az ugyanis alkotmányos politikai biztosítékként szolgál, s bizonyos válsághelyzetekben csak ennek a testületnek van törvényhozói joga. A képviselőház alapvetően törvényalkotó műhely. A szenátusban azonban – eltérően a képviselőháztól – a szenátorok csoportja nem javasolhat önállóan új törvényeket, míg a képviselők igen. A szenátus csak testületként tehet javaslatot új törvényre. A képviselőház által hozott törvényeket azonban a szenátusnak is jóvá kell hagynia, hogy érvénybe lépjenek. Döntéseit, akárcsak a köztársasági elnökét is, a képviselőház felülvizsgálhatja. A két testület közti más jellegű eltérés az, hogy képviselő már 21 évnél idősebb személy is lehet, míg a szenátori alsó korhatár 40 év. Ez is jelzi, hogy egyfajta „vének tanácsa”, amely az ország hosszabb távú gondjaival is foglalkozik, nem csak a napi pártpolitikával. Míg az alsóház alapvetően a pártokra épül, addig a felsőháznak az elképzelések szerint az erős személyiségek testületének kellene lennie. Hogy ez nem minden esetben van így, az nyilván nem a rendszer hibája.

A szenátusi választás előtti kampány sokkal nyugodtabb, mérsékeltebb és érthetően jóval olcsóbb volt, mint a képviselőházi választást megelőző. Míg a képviselőházi választásra a pártok 10 milliókat szántak, addig most csak néhány milliós kiadásokról van szó. A jelöltek általában azt állították, kampányuk kiadásai nem haladják meg a félmillió koronát. A szenátusi választás második fordulója ugyanakkor zajlik, amikor a helyhatósági választások, az azonban már más politikai és társadalmi kérdés.