Klímacsúcs az olajparadicsomban

Klímacsúcsot tartani a világ egyik leggazdagabb olajtermelő országában az eddigi legforróbb évben – hát ehhez bizony jó sok sötét humorérzék kell. Az, hogy az idei klímacsúcs elnöke pár nappal ezelőtt még egyben az ADNOC, azaz az Abu Dhabi Nemzeti Olajvállalat elnöke is volt, és az is kiderült, hogy az Egyesült Arab Emírségek olajüzleteket terveztek lebonyolítani a kéthetes konferencián, kemény csattanó ebben az abszurd komédiában. És a komédia még csak most kezdődik.

Ugyan az első napon sikerült tető alá hozni egy megegyezést, amely szerint Németország és az Emirátusok is 100 millió dollárt adnak a Veszteségek és Károk pénzügyi alapba, amihez az EU, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is hozzáadnak, így létrehozva egy közel 429 millió dollár értékű alapot. Persze kérik a többi fejlett és gazdagabb, fejlődésben lévő országot is, hogy szálljanak be. De ha belegondolunk, hogy a klímakatasztrófával kapcsolatban már most évente 400 milliárd dollárnyi veszteség és kár jön létre a legszegényebb fejlődő országokban, akiket a katasztrófa a legjobban érint, akkor ez a pénzügyi alapba befizetett összeg igencsak nevetséges, hisz még a fél százalékát sem éri el annak az összegnek, ami a károk helyreállítására szükséges lenne egy évben. Persze, lehet, hogy a többi ország bőkezűbben fog adakozni, de mivel a konferencián hozott döntéseket és egyezményeket csak a klímacsúcs végén véglegesítik, még az is megtörténhet, hogy a leggazdagabb országok is kicsit csökkentik a hozzájárulásaikat. Optimizmusra ezzel a témával kapcsolatban sajnos nincs nagyon okunk.

Kíváncsiságra viszont van okunk. Vajon mennyire lesznek megengedve tüntetések, és a gyakorlatban hogyan fognak lefolyni? Már a konferencia kezdete előtt több aktivista jelezte, hogy nem kaptak vízumot, és de facto eltiltották őket a részvételtől. Akik részt vehetnek és elmennek a tüntetésekre kijelölt helyre, a „Kék Zónába”, azok azzal számolhatnak, hogy megfigyelés alatt lesznek, és ha valami túl kritikus kijelentést mernek tenni, annak következményei lesznek. A tüntetésre kijelölt helyen kívüli tüntetések betiltásának az ürügye persze a biztonság.

Biztonság. Ezt a szót jól jegyezzük meg! A résztvevő politikusok közül mennyien hajlandóak országaikban represszív törvényeket megírni és megszavazni a lakosság és a nemzet „biztonságának” érdekében? Kibermegfigyelés, a közterek elzárása a lakosság elől, tüntetések és a szólásszabadság korlátozása, az emberi jogok folyamatos lefaragása, pusztító háborúk vívása, az uralkodó elit hatalmát és vagyonát biztosító fosszilis ipar és ahhoz kapcsolódó ipari ágazatok, mint a vegyipar és az autóipar, pénzelése és bebetonozása – ez mind a nemzet és a lakosság biztonságának érdekében történik.

Mi, akik itt élünk az eddig még viszonylag szabad Európában, vessük vigyázó szemünket Dubajra! Arra, hogy milyen szabadon tüntethetnek az emberek az ENSZ-klímacsúcs körül! Nézzünk utána, milyen emberjogi sértések történnek, mi a sorsa Ahmed Mansour-nak, aki merte kritizálni az olajból és ezzel az ökoszisztémánk pusztításából meggazdagodott monarchiát! Ránk is hasonló megtorlások várnak, ha hagyjuk demokratikus jogainkat a szemünk előtt eltörölni.

Biztonság. Ha döntéshozóink tényleg a Föld lakosságának biztonságát szolgálnák, akkor már réges-rég komoly intézkedéseket indítottak volna el bolygónk ökoszisztémáinak védelmére. Mert a nemzetbiztonság és a lakosság biztonsága csak egy olyan környezetben adott, ami nem okoz lépten-nyomon halált. Márpedig a mérgező gázokkal és vegyszerekkel szennyezett környezetünk szépen lassan vegyi fegyverré alakul át, ami már az anyaméhben megmérgezi a jövő nemzedékeit.

Cselekednünk kell, amíg nem késő!